A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

Herman OTTÓ FOLYÓIRATÁNAK MÁSODIK KÖTETE 25 Nem a türelmetlenség, nem az elkeseredés szól belőlem, kedves uram! Nem pillanatnyi elhatározás ez, hanem rég megfontolt és megérlelt eltökélés, mely csak alkalomra várt. ön tudja, hogy én az orvosi praxisba nem voltam és nem vagyok szerelmes, s hogy én már akkor, amikor a pancsovai phylloxera-állomás jött szóba, kész lettem volna Aeskuláp mesterségének búcsút mondani. Tudom, a világ összecsapná kezét, hogy én egy jövedelmező állást elhagyok és ismét visszatérek a tudomány szerényen díjazott szolgálatába. De így járt Petényi is, amidőn czinkotai parochiáját odahagyta és Pestre jött. (Megjegyezhetem még azt is, hogy Hadik grófnéval, az én mostani patrónámmal emiatt nem jönnék összeütközésbe, mert ő maga többször mondta már nekem: kár volt magának a múzeumtól eljönni! meglátja, még maga vissza fog oda menni!) Azonban nemcsak tudományos érdek vezetett engem erre az elhatározásra, hanem még más privát körülmények is. Nevezetesen: nőm nem tud ehhez a tót vidékhez szokni és legfőbb vágya volna, minél közelebb lakni szüleihez. Kis fiam is nő és az ő neveltetése miatt úgyis előbb-utóbb nagyobb városba kellene telepednünk. Ami a fizetést illeti, 800 forint édes kevés ugyan egy család fenntartására; de én ahhoz még hazulról is kapnék annyi segítséget, hogy ott szerényen bár, de megélhetnénk. S amellett, hogy tollal is bírnék még valamicskét szerezni. Tisztelt uram! Előadtam Önnek nyíltan és őszintén mindennemű viszonyaimat. Előadtam pedig azért, hogy ha jónak látja, engem törekvéseimben támogasson. Feljogosít engem erre a bizalmaskodásra nemcsak a közöttünk évek óta zavartalanul fennálló jó viszony, hanem azon körülmény is, hogy baráti szívességét úgyis már nem egyszer, így mostani állásom elnyerése alkalmával is, volt szerencsém tapasztalni. Ha tehát a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy ön csakugyan lemondana, akkor kérném a dolgot a kellő időben és helyeken, nevezetesen Frivaldszkynál szóba hozni. Azt hiszem, hogy utódjául eddig talán csak nincs még senki sem in petto kiszemelve, hogy én sem vagyok még a múzeumnál annyira decreditálva, hogy oda vissza ne térhetnék, és hogy a ,,Term. Füz." szerkesztését reám ne bízhatnák. — Azonban ha Ön megmarad a múzeumnál, akkor kérem térjen napi rendre e levél felett és tekintse azt nem létezőnek. De úgy az egyik, mint a másik esetben kérem az ügyet discrét természeténél fogva egyelőre csak négy szemközti eszmecserének venni. Jelen alkalmatlankodásomért kegyes bocsánatát remélve, legalább pár sornyi választ kérek és maradok szíves üdvözlettel őszinte híve Dr. Horváth Géza"

39 A sors úgy akarta, hogy jóval későbben a levél írójának életútja azután mégis csak visszakanyarodjék a Múzeumhoz. S midőn Herman Ottó