A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
R. NYÍRI Lili: Munkásszobrászat indulása Diósgyőrvasgyárban a felszabadulás után
376 R. NYlRY LILI Anna, finom ízlésről, Varga Pál II., Major Gyula jó formaérzékről tettek bizonyságot. Munkás-képzőművészeink kis körének jó munkáját szerető figyelemmel kísérjük." A tanfolyam megindulása óta ezen a kiállításon ismerték el először, hogy a mi csoportunk nem felületesen, hanem „átérzéssel" nyúlt a munkástémák felé, ami akkor újszerű és döntően fontos volt. Az előbb méltatott bemutatkozást az 1948-ban rendezett Miskolci Hét kiállítása előzte meg, amelyről azért teszek csak most említést, mert ennek a bemutatkozásnak már komoly sajtója — és a Vendégkönyv tanúsága szerint — közönségsikere is volt. A „Diósgyőri Dolgozó Képzőművészek Kiállítása" címen 1948. augusztus 8—16-ig tartó bemutatót — a Vendégkönyv bejegyzéseit véve alapul — mindegy 1200 személy látogatta. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy sokan nem írták alá a Vendégkönyvet, mert csoportosan jöttek, vagy a bejegyző családjához tartoztak, akkor ennek a számnak háromszorosára vehetjük a kiállítás látogatóinak számát. A felszabadulás első éveiben tanúsított érdeklődés, azt igazolja, hogy az emberek figyelemmel kísérik a város kultúreseményeit. Ennek a bemutatkozásnak távolabbi „sajtókövetkezménye" is volt, értve ezalatt azt a kis riportot, amely a Miskolci Hírlap 1948. szeptember 19-i számában jelent meg. Nincs lehetőségem, hogy a vonatkozó sajtót részletesebben ismertessem., de szükségesnek tartom, „ízelítőként" az Északmagyarország vonatkozó cikkét idézni: „A Deák utcai ipari leányiskola egyik termében mutatkoznak be másodízben, a miskolci kulturális hét keretében az R. Nyiry Lili irányítása mellett dolgozó vasgyári szobrásznövendékek, akik egy év alatt jelentős fejlődést tettek meg. A két Varga Pál, Tóth Lajos, Berecz Ilona, Szendrői Anna, Major Gyula, Tóth Béla és Korompai Ildikó egyre érettebb alkotásokkal bizonyítják rátermettségüket, képességüket, amely komoly jövőt jósol számukra a szobrászatban. Kiállításuk iránt megérdemelten nagy érdeklődés nyilvánul meg." Ennek a sikernek köszönhető, hogy az 1948-as év záróeredményeként, Budapesten a Károlyi-palotában (későbbi Fővárosi Képtár) „Kultúrával a munkaversenyért" című kiállításon a kisplasztikái tanfolyam nemcsak részt vehetett, hanem -— minden ellenhatás és mesterkedés ellenére — a csepeli gyár versenyzői elé és csak 50 pont különbséggel a budapesti MÁVAG után a második helyre befuthattunk. Nem véletlenül hangsúlyozom ezt a sikert a magunk dicsőségére, mert a „mezőny" résztvevői szorosan fej-fej mellett haladtak a többi kultúrmegnyilatkozásban és éppen a mi kis csoportunk jelentette azt a „plusz" eredményt, ami a csepeliek előtt, a MÁVAG mögött — országos viszonylatban — a második helyet biztosította a diósgyőrvasgyári kultúrversenyzők számára. De szóljon erről ismét a sajtó:
