A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 133 Miskolc alapítása, létesítése aránylag szerencsés időben történt. Az 1830as évek elején a körmöcbányai gyár életében fennakadás, zavar mutatkozik, s a telkibányainak sem sikerül ekkor még megfelelő tárgyakat készítenie. Ugyanis csak hosszú próbálgatás, kísérletezés után sikerül a hidegfestésről az égetett eljárásra áttérnie. A hideg eljárás esetében a festéket nem a szokásos égési eljárással, hanem hidegen, máz felett alkalmazzák az edényeken. Ez azt jelenti, hogy a használat következtében a hidegen, máz felett festett díszítő elemek, tájképek, mithológiai figurák lekopnak az edényről. Ilymódon Miskolcnak nemcsak Észak-Magyarország felé sikerült piacot kialakítania, hanem Debrecen, az Alföld, sőt Észak-Erdély irányában is. Erdély edényszükségletét elsősorban Batiz fedezte, ahol már a század elejétől működik kőedénygyár, — de a Brassó, Nagykászon, Görgény Szt. Imre és Tegeld gyáraiból kikerült áruk egyrésze is Erdélyben és a Havasalföldön talált piacra. Borsod-Abaúj- és Zemplén megye területén számos fazekas működött a XIX. század elején, akik áruikkal a lakosság egy bizonyos szükségletét feldezték, A gyáraktól elsősorban használati edényt igényelt a lakosság, melynek nemcsak esztétikusnak és higiénikusnak kellett lennie, hanem használhatónak is. Miskolc ugyanúgy környékbeli anyagokat használt, mint a többi kőedénygyárunk. Ezek az anyagok lehettek kitűnőek a maguk nemében — mint ahogy túlnyomórészt azok is voltak, de nem versenyezhettek hasonló külföldi anyagokkal. A miskolci kőedénygyártás közel 60 esztendeje alatt számtalan forma, típus született, az edények minősége azonban lényegében — az utolsó évtizedtől eltekintve — alig változott. Az összehasonlításkor a készítés idejét, az általános ízlés és igény követelményeit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A miskolci edényeket többször és többféleképpen minősítették, kategorizálták, nemcsak technológiai kivitel, hanem orientáció szerint is. Így például a legelső az ún. Butykay—Biszterszky-féle kőedénygyár készítményei — az eddigi irodalom szerint — „szép szöllő- és petrezselyemlevél díszítéssel" készültek, míg Mildner „leginkább az Alt Wien edények modorában dolgozott." Ezzel szemben leírásaink szerint a Koós gyár „magyaros díszű" kőedényeket, konyha -és háztartási berendezéseket, majolika dísztárgyakat gyárt, melyeket többnyire máz alatt díszít.

66 Miután a miskolci gyár gyakran, egy-két évenként váltogatta jegyeit, készítményeit könnyű kronológiailag tisztázni. Az indulás első éveiben, amikor még társas alapon, illetve Butykay Biszterszkyvel együtt birtokolta a kőedénygyárt — nem maradt fenn tárgyi emlékünk. A legkorábbi miskolci kőedényeink jegyeiben „Butykay Miskolczon" olvasható, majd az azonos kalligrafiájú, különböző nagyságú álló, majd dőltbetűs „MISKOLCZ"-neves jegyekkel ellátott típusok következnek. Ezzel lényegében a Butykay időszak alkotásain tartott szemlénknek végére jutottunk. A Butykay bukása utáni évek nem hoztak és nem is hozhattak döntő változást a gyár készítményeiben, legfeljebb a színvonal romlott az egymást váltogató tulajdonosok kezén. A Mildner—Gráfl-korszak kétfejű sasos alkotásain már érzékelhető a Butykay óta eltelt évek hatása. Ha a Butykay és a Mildner korszak alkotásait összehasonlítjuk nem az irodalomból ismert különbségeket konstatáljuk elsősorban, hanem azokat, melyek a két