A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KATONA Imre: Újabb adatok a miskolci kőedény- és porcelángyár történetéhez

ADATOK A MISKOLCI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ 121 itt-ott pontatlan, mert Tatán az 1820-as évek végén, a 30-as évek elején nem fajanszot, illetve „majolica-félporczellánt" készítettek, hanem ugyanolyan kőedényt, mint Pápán, Kassán, Körmöczbányán, Iglón vagy Rozsnyón. A nagyhírű tatai fajansz a XIX. század elején már lehanyatlott. A porcelánt inkább a fehér kőedényre, az ún. Wedgewood-árukra vonatkoztatták, melynek gyártásmódja, technológiája alig tért el az egyszerű kőedénytől. Egy bizonyos, az 1830-as évek elején — de még az 1840-es években is — gyakran összetévesztették a fajanszot a kőedénnyel, a Wedgewood-árut a porcelánnal. A 30-as, 40-es években alapított kőedénygyárainkat — így a miskolcit is — „porczellán- és kőedény", illetve „Kőedényvagy porczellán gyárnak" nevezik. Ebből úgy tűnik, hogy a kőedény azonos, vagy a porcelánhoz hasonlóan készül. Ez persze nem így van, mert 1. Kőedénytál. Miskolc, 1839 körül