A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

LAJOS Árpád: A fonó folklorisztikai kutatásának problémái

A FONÓ FOLKLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK PROBLÉMAI 357 tek párosító játékokhoz, ezek ideje akkor jött el, mikor a fiúk is részt vettek. — A leánykörben dalolt párosító dalok egyike-másika sejthetőleg körtáncra csendült fel: „Esik eső, nincsen meleg, Forog a szer elemkerek, (Kónya Piros) benne forog, (Kulcsár Bálint) rámosolyog." A balladák közül a vígballadákat szerették — a malomba menő lányról, aki megőrlette a lisztet, perecet sütött, de megették előle —, vagy a kis libapásztorlányról, akinek agyondobta libáját a bíró fia, de az vette is el —, humoros ballada az eladó lány-nővérekről, ki milyen embert kapott, az egyik milyen jól járt, a másik hogy bevásárolt... A találós mesemondás is inkább ilyenkor járta, hiszen a hangulat üteme viszonylag alkalmasabb volt erre, mint mikor a legények jöttek felforgatni egy kicsit a fonóházat. A találósmesék megfeleltek a lányok érdeklődési körének (szövés-fonás, háztartás, házi környezet, természet jelenségei). A mesemondás, mondaköltés legtörzsökösebb területét a temetői tárgyú mesék és mondák alkották. Ezeknek reális, megdöbbentően archaikus élményalapjuk van (lásd 359. old.). A legények érkezése, mely nemcsak az esti időszakhoz volt kötve, de előírt látogatási naphoz igazodott (pénteken húgyos a legény,, ne menjen a fonóba — tájak, helyek szerint a tiltott nap változik), hozta az új dinamikus szakaszt, a fonó légkörének igazi telítettségét. A legények is tiszteletben tartották a megjelenés csinosságát (öltözet, kalapdíszítés, tájonként eltérő jellegekkel). Már az a mozzanat figyelemre tart számot, hogy tartották magukat az előírásokhoz, még a túlkorán érkező legény is hibát követett el, s ezen rajtavesztett, mégpedig a lányok részéről (anyjához küldték, kidobolták az ablakom), folklóri kutatás tárgya, hogyan jelezték érkezésüket (dallal, ablak kopogtatásával, bevilágítással, bekurjantással), de az is, hogy figyeltek fel és válaszoltak a lányok: „Ez a kislány a szobában fonogat, Barna legény az ablakán kopogtat. Olyan szépen, olyan gyöngyén kopogja ki ezt a szót: Nyisd ki csárdás kisangyalom az ajtót! Barna legény, ne kopogtass, gyere be! ölelőre vár a karom idebe. Gyere be hát, gyere be hát, barna babám énhozzám, Nem haragszik terád az édesanyám..." Külön tématerület a legények illő megjelenése. Az elmaradozók, későnjövők megleckéztetésének (csizma behamuzása, itatás vízzel liter számra, sült tökre ültetés stb.) igen sok változata vár még felderítésre, összegyűjtésre. A legények ülésrendjének a lányokéhoz való alakulása a folklorisztikai vizsgálat fokozottabb kiterjesztését kívánja (Legénybíróvá kiemelt legény helye, a tréfamester, székelyül: „Beckó" elhelyezkedése a két szomszédos fal mentében elhelyezett leánykisszékek közt, közel a szobasarokhoz, a tanyázó legény elhelyezkedése szeretője guzsalytalpának másik felén stb.).