A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

432 DÖMÖTÖR SÁNDOR [26] Jókai Mór: Összes Művei. XVI. 127—146. p. Bp. 1908. [27] Érdemes összevetnünk ezt az elbeszélést Jókai egy még híresebbé vált betyártörténetével, amely a betyár természeti környezetét és társadalmi hátterét mint összeforrt egészet, mint romantikus világképet rajzolja meg 1892-ben. A Sárga rózsa keletkezéséről 1. Solymossy Sándor: Jókai és a magyar nép. Ethn. XXVI. (1925), 6—7. p.; Zsigmond Ferenc: Jókai. Bp. 1924. 262—265. p.; Sőtér István: Romantika és realizmus. Bp. 1956. 462—464. p. [28] Gulyás Józzsef: Jókai és a népdalok. Ethn. XXVI (1925), 134—135. p. [29] Zsigmond Ferenc: i. m. 169—171. p. [30] Gulyás: Magyar írók. V. 765. p.; Dienes István: Angyal Bandi, az úri betyár. A borsodi atyafiak elbeszélése nyomán. Bp. 1924. 32. p. [31] Dienes István a betyárok regényes életrajzára specializálta magát, amint ezt „Sobri Jóska, a Bakonyerdő királya" c. tévedésektől hemzsegő műve mutatja. Vö. erről Hegedűs Ferenc figyelmeztetését, ÉLETÜNK (Szombathely) 1963. I., 150— 152. p. [32] A gyűjtőcsoport tagjai voltak: Angyal Béla (Szerencs), Koós Imre (Ostoros), Orosz László (Aszaló) és Pap Miklós (Tokaj). [33] Vö. Balassa Iván: Cselédházak az abaúji Hegyközben. NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK, III. (1957), 320—321. p.; Tóth János: A magyar nép építőművészete. Bp. 1961. [34] A nyíri és komlósi ref. egyházak anyakönyve 1854-dik évtől, (ötvös Károly ref. lelkész közreműködésével gyűjtött adalékok.) [35] Dömötör Sándor: Mióta muzsikusok Magyarországon a cigányok? ETHNOGRAPHIA 1934. évf. Kny. [36] Miskolci Állami Levéltár (a következőkben MAL): Közgyűlési jegyzőkönyvek 1464/1806. sz. (Ha az iratok is megvannak a levéltárban, „Közgy. iratok" megjelölést használunk.) [37] Nagy Iván: Magyarország nemes családai. Pest, 1857. I. 42. p.; Vö. az előbbiekről MÁL: Per 25. és 173. p. [38] Szendrey Zsigmond, Magyarság néprajza, IV. 221. p. [39] Szüleim fiatal korukban kerültek el Dunaszentgyörgyről (Tolna megye) Budapestre. Ha elmentünk látogatóba nagyapámékhoz, Dunaszentgyörgyre, a falubeli gyerekek Parrag Sanyinak hívtak, mivel édesanyám Parrag Lídia volt, s apja portáján tartózkodtunk. Gyermeki önérzetemet nagyon sértette, hogy anyám nevén emlegetnek. „Dömötör Sándor az édesapám neve, nem Parrag Sándor!" — erősítgettem nekik. „De Parrag Lidi az anyád!" — nyugtattak meg rokonaim, akiknek eszébe sem jutott, hogy ezt a szokást, a névhasználat ezen módját a matriarchátus csökevényének tartsák. Inkább nagyapám abszolút tekintélye volt a család összetartó ereje, mint anyámé, vagy nagyanyámé. [40] ötvös Károly ref. lelkész közlései (Nyíri, 1964. július) a Borsod megyei népművelési tanácsadó által rendezett honismereti tanfolyam hallgatói előtt. [41] Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás. A szájhagyományozó műveltség törvényszerűségei. MTA Társ. Tört. Osztályának Közi IX. (1959), 195—238. [42] Vö. György Lajos: Kónyi János Demokritusa. Bp. 1932. 124. p. [43] Erre igen érdekes példa a Turul Képes Regényújságban 2188 oldal terjedelemben. 137 füzetben megjelent „Angyal Bandi az utolsó magyar betyár regénye" című fércmű — szerzője Temeshy György, valószínűleg álnév —, melynek semmi köze nincs a címen kívül a híres betyárhoz, azonban a cselekmény kiinduló pontjai olyan események, amelyek a betyárvilág romantikus jellemzői voltak. [44] Borsod megye közgyűlésein igen sok esetben foglalkozott Onody András különös ügyeivel, azonban a legtöbb esetben hiányoznak az irattári mellékletek, úgyhogy csupán a határozatok szűkszavú szövegeire vagyunk utalva. A miskolci Állami Levéltárban végzett kutatásaink során megállapítottuk, hogy igen sok irat az 1304/1806. sz. ügyrendi pont irataihoz van szerelve. Az Onody András iratai ügyében tartott megyei vizsgálat anyaga 24 lap; ehhez csatolták az 1382/1805. sz. ügy iratait (25—156. lap), valamint a 4180/1807. sz. ügy bizonyítékait (157—278. lap). — A közgyűlési határozatok szövege ezekben az iratokban nincs rögzítve, csak magukban a jegyzőkönyvekben. A per irataiból Per jelzéssel és a lapszám megjelölésével idézünk. (A perirat történeti elemzése és rendezése,