A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

146 DÉTSHY MIHÁLY nesen sövényfonatos palánkkal az ostrom okozta rombolásokat [33]. öt 1570-ben leváltják, és a várat birtokaival, amelyek urbáriumát ekkor újból összeírják, Riehel Ágoston kapitányra bízzák, majd a kamara javaslatára három évre bérbe adják neki, hogy saját birtokaként jó karba helyezze, ö azonban csak azt nézi, hogyan juthat minél nagyobb jövedelemhez, és a várat pusztulni hagyja [34]. Ezért 1574-ben ismét a kamara veszi át Szád vár kezelését, s bár a várhoz tartozó falvak lakosságának adóiból és szolgáltatásaiból könnyen gondoskodhatnának karbantartásáról és őrségének ellátásáról, a gyorsan váltakozó provisorok nemtörődömsége és kapzsisága miatt a birtokok elnéptelenednek, lakosságuk az elviselhetetlen terhek, a török rajtaütései, hodoltatásai és adóztatásai elől elmenekül, a vár tovább pusztul, őrsége fizetetten és éhezik [35]. A bécsi Haditar-ács 1577. évi tanácskozásainak jegyzőkönyvében olvassuk, hogy a vár minden felépítménye rongált és összeomlással fenyeget, még azt sem javították ki. amit 1567-ben szétlőttek. Ez az udvarbírák és a kamara mulasztása, ezért az építési biztosoknak meg kell parancsolni, hogy mindent javíttassanak ki, és ehhez biztosítsanak Szádvárra Krasznahorkával együtt 1000 forintot [36]. A Szepesi kamara belátva, hogy a kezelésében álló várak fenntartásáról nem tud gondoskodni, azt javasolja, hogy ezeket az uralkodó magyar és idegen főuraknak és tisztségviselőknek adják zálogba, akik jobb gazdálkodással elegendő jövedelmet szerezhetnének karbantartásukhoz. Szádvárt előbb Dobó István örököseinek szánják, akiktől ennek fejében Sárospatakot akarják elvenni, és Krasznahorkával együtt alacsony összegért kínálják nekik, „mert nagyon elhanyagoltak" [37]. Végül 1579-ben Rüber János felső-magyarországi főkapitánynak adják 24 000 rajnai forintért zálogba, kikötve, hogy az uralkodó 60 német gyalogost tarthat államköltségen a várban, a további őrségről pedig és mindenről, ami a vár védelméhez és karbantartásához szükséges, Rüber saját pénzén köteles gondoskodni. A várat mindenkor jó karban és kellően felszerelve kell tartania, minden romlást meg kell előznie. Várnagyait csak az uralkodó, illetve a szepesi kamara tudtával és beleegyezésével nevezheti ki, és ezeket a királyra fel kell esketni. A zálogösszeg visszafizetése esetén a várat azonnal tartozik átadni [38]. A következő 13 évről, amíg a vár Rüber kezén volt, alig van adatunk. Az 1588. évi várvizsgálat jelentése azonban arról tanúskodik, hogy helyreállításáról nem gondoskodtak [39]: ,,Szádvár máskülönben elég jól erődített és biztonságos, s így az ott tartott katonaság az ellenség súlyos támadását is könnyűszerrel feltartóztathatja, csak a rombolásokat, amelyeket a vár ostroma idején a nagyszámú ágyúlövés okozott, és a szétlőtt falakat kellene helyreállítani, mert ezek a romlások oly súlyosak, hogy az ellenségnek könnyű lehetőséget adnak a vár hevételére. Ezért Felséged kegyeskedjék intézkedni, hogy ezeket a legelső adódó alkalommal kőből helyreállítsák, ami jelentéktelen költséget igényel csupán, mert csak a kőműveseknek kellene fizetni, a többi munkát a vár jobbágyai ingyen és megfelelően elvégezhetik. Vesztett ügye lenne ugyanis Szendrőnek és sok más véghelynek, de az ország nagy részének is, ha ez a vár veszélybe kerülne, mert az ellenség gyakran kerülgeti ezt a vidéket." A jelentés világosan mutatja Szádvár szerepét és jelentőségét, mint az első vonalbeli végvárak, elsősorban Szendrő hátvédjéét. 1593-ban Dersffy Ferenc királyi pohárnok veszi zálogba Szádvárt, a kincs-