A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

MÓDY György: A Sajó-Bódvaköz települése és birtoklástörténeti képe a török hódoltságig

A SAJÓ—BÓDVAKÖZ TELEPÜLÉSE ÉS BIRTOKLASTÖRTÉNETE 213 foglalkozni kezdtek. A pelsőci uradalom 1222-ben szakította ki a tornai királyi birtokból. Ekkor kapta meg adományként a Miskolc nemzetségbeli Bors comes [13]. A Szárazvölgynek azon a vidékén, ahol az adományozásokig a királyi gyepük húzódtak, a királyi várispánság erdő- és vízóvóit telepítették le. Itt alakullak ki a XIL század végén, illetve a XIII. század első harmadában Strizs (később Trizs), Szuha (1982-től Apáti), Csákány, Szuhogy, Ruda(bánya), Telekes és a későbbi Ragály magva. Közülük Szuhogy, Rudabánya és Telekes a Szárazvölgytől délre betelepült Dubicsánnyal, Kazávál és Múcsonnyal együtt a borsodi várhoz tartoztak, egészen a XIII. század közepéig. A borsodi uradalom többi területei a XII—

XIII. század fordulóján történt nagy adományozásokkal a nemzetségek kezére kerültek. Múcsonyt 1219-ben még várnépek lakták, Szuhogy Borsod vár alá tartozó 10 ekényi földjét 1229-ben adományozza a király Detricus zólyomi kormányzónak, a Balassa és Csákányi családok ősének. Kazát 1231-ben a Miskolc-nembeli Bors ispán birtokaként említik [14]. Ezeken a részeken alakultak ki később Disznós, Horvát(i), Nyárád és Kelecsény falvak. Borsodi várnépek lakták az 1219-ben említett, Edelénytől délnyugatra fekvő Lánci és északnyugatra eső Császta nevű falvakat is. A XIII. század első harmadában jöhetett létre a Nyaradtól keletre fekvő, először 1275-ben említett Ormos falu magja is [15]. A gömöri várbirtokok közül is hatalmas területek kerültek a nemzetségek kezére már a XII. század során, de még inkább a XIII. század első felében. A Hanva és Keszi-Kér szállásbirtokok területéből így jutott a Rátótoknak, Záchoknak, Zágráb-Korpásoknak. Az utóbbiak Hét birtokáért is pereskedtek, s ekkor alapították meg Zágráb után legrégebbi falujukat Heripán-t (Hubó mellett). A Szuhavölgy nagy részét, mint már említettük, az Ajtonyok szerezték meg. Kelemér és Poszoba pedig — területünk két legrégibb települése — valószínűleg már a XII. század végén a Gutkeledek birtokába jutott. A Hanvák X—

XI. századi területén kialakult falvakat továbbra is a nem7etségből kisarjadt családok kezén találjuk. így birtokolták Hétét a Héthy család ősei, Málét és Nehét pedig már a XII. században a Neheiek. Hubó, Lóc és Sajólenke 1231-ben még udvarnokföld volt. A Sajóvölgy és Szuhavölgy településterületének érintkezésénél pedig, a XII. század második harmadában már településként kereshető Csoltóról nevezett, Csoltóiak és a Tornaijáról nevezett Tornalfyaiak gyarapították birtokaikat. A XIII. század első felében az északabbra eső részek is benépesültek. Ekkor keletkezett Hosszúszó, Kecső és Aggtelek települési magva. Sőt azok már az adományozás idejében — a XII. század második felében — is meglehettek. Neveik azonban csak a század végén, Aggteleké egyenesen csak a XIV. század első éveiben, állandósultak. Ezt a vidéket az eredetileg Jolsvatapolcán birtokos Kacsics nemzetség kapta adományba. Innen dél felé terjeszkedve szerezték meg azután Trizst és Kánót [16]. Mint látjuk Kecső, Kelemér, Hosszúszó, Aggtelek, Nyárád kivételével a települések nagy többségükben szláv elnevezésűek. Ez joggal vonja maga után azt a következtetést, hogy a Szuhavölgyben, s a Sajó—Bódva közötti hegyes vidéken jelentős szlávság élt a magyarok betelepülése előtt.