A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

16 HUSZTY SÁNDOR mát öltött a folyóirat. A tervezés első lendületében Természetrajzi Lapoknak ke­resztelt folyóirat Természetrajzi Füzetekre változott és címlapjára Herman Ottó neve után szakszerkesztőként sorakozott Janka Victor (leíró növénytan), Fri­valdszky János (leíró állattan) és Krenner József (ásvány és földtan) [42]. A cím­változtatáson kívül kitartott az elgondolt tartalmi határok és rovatok mellett: negyedévenként jelenik meg egy-egy füzete a leíró állat-, növény-, ásvány- és földtan köréből a múzeum természetrajzi osztályának nyitott orgánumaként mű­mellékletekkel és német nyelvű Revue-vel. Horváth Géza kedvéért kivételt tett a német nyelvnél, tőle franciául kérte a kivonatot. A revue dolgát még egyszer átgondolta és úgy határozott, hogy minden füzethez, tehát nem félévenként, hanem négyszer egy esztendőben ad idegen nyelvű kivonatot [43]. Az első füzet anyagát átadta a Franklin Nyomdának, mely azt 1877 január közepére ki is szedte és a korrektúrát kézbesítette Herman Ottónak. A szerkesz­tő a hónap végére visszakérte a szerzőktől a korrektúrákat, imprimálta és feb­ruár első harmadában a kész füzetet szét is küldte az előfizetőknek. Nem kis za­vart okozott az öt műmelléklet összehordása. Frivaldszky János cikkéhez Herman Ottó rajzolta az ábrákat és Grund Vilmos műhelyében [44] el is készült a kivonat. Megjelenési évnek — jogosan — 1876-ot írt rá a rajzoló, majd utóbb 1877-re javította. Ugyanez történt a Károli János [45] és a Herman Ottó dolgo­zatához készített illusztrációval is. A Lóczy Lajos közleményét magyarázó táblát ugyancsak Grund Vilmos készítette, de itt már körültekintőbben a füzet megje­lenési évét rajzolta rá. Krenner József tanulmányát Grazban készült kőnyomat ékítette. A Franklin Nyomdánál 500 példányos levonatra kötött megállapodást. Fel­hívására 120 előfizető jelentkezett, ebből jó rész intézmény, könyvtár. Herman Ottó többre számított. Nem is talán az előfizetési díj miatt, bár a tömegesebb je­lentkezés bővíthette volna a lap terjedelmét, hanem az előzetes lelkendezés után. Másképpen tervelte a bevételt növelni: cseretársakat szemelt ki, akiknek kiad­ványait elhelyezi a múzeum könyvtárában és az árát, amit a könyvtár másnak fizetne érte, a lap tőkéjéhez csapja. Az első szám megjelenése után a lap anyagi irányítása rutinirozódott és az itt megtakarított időt céljának elérésére fordította. Lelkesíthette, biztathatta az osztálytársakat, a fiatalokat. Megüzente a háborút s mellette gyűjtötte kis csapa­tát. A szerkesztés és írás minden gondja. Jólesik neki persze az első füzetet kísérő elismerés itthon és külföldről, de csak úgy rohanvást nyugtázza. Már hivatala is van a lapnak, meg nyomtatott levélpapírja. Ennek talán jobban örül Herman Ottó, mint a pályatársak elragad­tatásának. „Ha majd vagy egyszer ismét ide vetődik, már nem fogadom a korcsmákban, hanem a múzeum épületében, hol Fraknói [46] szállásából egy kedves kis szerkesztőségi és lakóhelyet csíptem el; ott pompásan lehet majd disku­rálni" [47]. Horváth Géza a volt múzeumi tisztviselő, meg a lap munkatársa értékelheti igazán ezt a szinte családi eseményt. Herman Ottó által szétküldött előfizetési felhívás -*

Next

/
Oldalképek
Tartalom