A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

318 FOGARASSY LASZLO időben utasította a csapatokat, hogy mentsék a menthetőt, főleg a tüzérséget, az embereket pedig gyalog küldjék haza. Az 1. hadosztályhoz tartozó 32. tüzérezred eljutott Vácig, Vácrátót és Hártyán községben 20 löveget, géppuskákat, karabélyaikat, lőszert stb. elrejtették, ill. elásatták, lovaikat pedig kiadták gondozásba a lakosságnak [21]. Feltehetően már abban az időben értek oda, amikor a románok már Vácot megközelítették.) Augusztus 3-án már Budapest előtt állottak, ellenben észak felé csak Gyöngyösre és Verpelétre toltak ki biztosítást, de a Pétervásárára beért 2. dandár útvonaláig nem hatoltak. E napon a hadseregparancsnokság utasította az 1. dandárparancsnokságot, hogy a 80. dandár csapatait Dunakeszin állítsa meg és fegyverezze le, a IV. hadtestparancsnokság pedig erre a célra karhatalom gyanánt egy zászlóaljat és egy üteget küldött Dunakeszire [22]. Augusztus 4-én a 2. dandár — amely vasutasok és postások révén pontosan értesült a románok mozdulatairól — Nádújfalu, Kisterenye, Tar és Pásztón át egészen Ecseg—Buják körletébe húzódott, hogy Vácnál még a románok előtt lehessen. Miskolcra csak Jonescu román ezredes érkezett be legszűkebb kíséretével, hogy az 1. hadosztály parancsnokságával felvegye a kapcsolatot. A városba augusztus 5-én vonult be a 41. román dandár, tehát egy nappal később, mint Budapestre [23]. E napon a 2. dandár Béren és Gután át Rád községbe ért. Jellemző, hogy amikor Márdárescu kiadta emlékiratait, még mindig nem tudta, hogy Miskolcról a 2. dandár zöme kivágta magát a román bekerítésből, mert erről az anabázisról annyit írt, hogy ezen a frontszakaszon „néhány székely a hegyekbe vetette magát". Márdárescut föltehetőleg az téveszthette meg, hogy Budapesten az eredeti 2. dandárparancsnokság fogságba került, nyilván abban a hitben volt, hogy a hiányzó legénység elszéledt Dunántúl irányában. Később aztán Carol román trónörökös vezetése alatt tisztogató hadműveleteket hajtottak végre Miskolc—Eger vonalától északra a hegyekben bujkáló vörös katonák ellen. (Augusztus utolsó harmadában a Börzsöny hegységben is kiterjeszkedtek Ipoly felé, s ez alkalommal fegyverezték le a Pálmay-féle IV. vadászzászlóaljat, dacára annak, hogy a Rétság tájékán a Friedrich-kormány hozzájárulásával csendőrségi szolgálatot teljesített.) Augusztus 6-án a 2. dandár lovasított elővédje beért Vácra, ahol megszállta a tahitótfalusi kompot, majd egy részlege Nagymarosra vonult, hogy a visegrádi kompot is birtokba vegye. Ezután a 2. dandár zöme is beérkezett a városba. Útközben Miskolctól Vácig terjedő úton csak az egészségügyi oszlop maradt le és került román fogságba. Vácon a 2. és 1. vörös dandár vezetőségének (Emmer Antal százados, vezérkari főnök) közös megbeszélésen fölmerült az a terv, hogy a Vácon és környékén egybegyűlt csapatokkal nemzeti zászló alatt hátbatámadják Budapest román megszállóit. Ezt a tervet el kellett ejteni, mivel ehhez a vállalkozáshoz az 1. dandár csapatai — a parancsnoki kar kivételével — nem mutattak harci kedvet. Ezután az a terv is fölmerült, hogy a 2. dandár csapatai vonuljanak Budapestre rendfenntartók címén. Ezt az elgondolást azonban rövidesen elvetették azzal az indoklással, hogy ez nyilvánvalóan lefegyverzést és hadifogságot jelentene. Ezután Verbőczy százados úgy határozott, hogy a 2. vörös (a továbbiakban székely) dandárral átkel Dunántúlra. Az 1. vörös dandár parancsnoksága erre a célra teljes katonai felszerelését a