A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

A III. HADTEST A TOKAJI HÍDFŐBEN ÉS 2. DANDÁR ANABÁZISA 317 tói megtudhatták, hogy mi a helyzet. Prügynél és Taktakenéznél ugyan az 1. hadosztály csapatai átmenetileg visszanyomták a románokat, de amikor a románok az ellentámadást megismételték, a vörös csapatok teljesen szétbomlottak. Július 31-én az ellenséges Mihaescu csoport két zászlóaljnyi éle elfoglalta Tokajt és Tarcalt, Tokajnál egy 30 pontonból álló hadihídkészletet zsákmányolt [16a]. Márpedig a 2. dandárnak az lett volna a feladata, hogy az 1. tüzérdandárral együtt Hatvanon át Jászberénybe irányítva, északról avatkozzon be az I. hadtest szolnoki harcaiba. Azzal a problémával, hogy hol és milyen csapatok fedezzék a 2. dandár balszárnyát, a hadsereg parancsnokságának már nem volt ideje foglalkozni. A 3. dandár, amelynek a parancsnoksága Sárospatakon tartózkodott, azt a parancsot kapta, hogy harc árán csatlakozzon a többi csapathoz a Hernád mögé. A 2. dandár egyébként megkezdte a berakodást a miskolci pályaudvaron, ez azonban nem zajlott le incidens nélkül, mert az. egyik székely alakulat háromszínű zászló alatt vonult fel, amit az 1. hadosztály egyik csapatrészlege ellenforradalmi tüntetésnek fogott fel. Ennek következtében a miskolci utcákon tüzet nyitottak a 2. dandár katonáira, amit azok viszonoztak [17]. Ennek az utcai harcnak nagy értelme nem volt, mert a románok — mint Mosoiu tábornok később nyomatékosan hangsúlyozta — nem a bolsevizmus, hanem Magyarország ellen viseltek háborút [18]. A hadseregparancsnokság elrendelte, hogy a III. hadtest fokozatosan Miskolc—Füzesabony vonalra menjen vissza. Augusztus 1-én azonban a Tiszafürednél és Kiskörénél átkelt román lovasság előretolt járőrei Kál-Kápolna és Füzesabony közt elérték a vasúti vonalat is és két helyen felrobbantották a síneket. A 80. dandár maradványa a vasútvonalat megközelítő ellenség elől Füzesabonyból Egerbe vonult vissza. Az Eger környéki erdőkben rátaláltak az egri árvaháznak elkóborolt, teljesen elhanyagolt gyermeklakóira, akiket a katonák magukhoz vettek és a géppuskás lovakhoz osztottak be csatlósoknak. Velük együtt vonultak el Dunántúlra is. A gyerekek vallomásaiból az derült ki, hogy az egri árvaház vezetősége és alkalmazottai a tanácskormány leköszönése után a román csapatok közeledésének hírére pánikszerűen elmenekültek és a gyerekeket felügyelet nélkül a sorsukra hagyták. Ezek pedig — feltehetően szintén a pánikhangulat hatása alatt — bevetették magukat az erdőkbe [19]. Augusztus 3-án reggel az 1. hadosztály parancsnoksága Miskolcon távirati értesítést kapott, hogy a Peidl-kormány Bukaresttel fegyverszüneti tárgyalásokat folytat, egyben parancsot kapott, hogy küldjenek ki a románokhoz hadiköveteket. Ez meg is történt, a hadikövetek elmentek Nyíregyházára és Füzesabonyba, akik a következő feltételeket hozták: „teljes vagyon, élet- és személybiztonság mindazoknak a csapatoknak, amelyek egy bizottság előtt a fegyvert önként leteszik. A csapatoknak biztosítják ez esetben a szabad elvonulást is" [20]. Ennek megfelelően a hadtápállomás a 10. pótzászlóaljnál leszerelésre szólította föl a katonaságot, azzal a figyelmeztetéssel, hogy aki nem szerel le, azokat a román megszálló parancsnokság hadifogolyként internálni fogja, viszont az önként leszerelésre jelentkező katonákat hazabocsátják. Fegyverben csak a rendfenntartó alakulatok maradhatnak. Augusztus 3-án egyébként munkászászlóaljak tartották fenn a rendet Miskolcon. A hadseregparancsnokság egyébként a fegyverszüneti tárgyalásokkal egy-