A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

312 FOGARASSY LÁSZLÓ tok is álltak rendelkezésre, ezeket azonban a felrobbantott hidakon áthozni a Tisza jobb partjára nem lehetett. Július 20-ára virradó hajnalban sűrű köd lepte el a hadszínteret. Megvolt a lehetőség, hogy a III. hadtest csapatai rajtaütésszerűén, tüzérségi előkészítés nélkül keljenek át a Tisza folyó bal partjára. Ennek dacára az átkelést tüzérségi tevékenység vezette be, majd a csapatok három csoportra oszolva átkeltek a Tiszán. A Tokajnál átkelő, gyengébb harci értékű 1. hadosztály rohamcsapatát az igen jó katonákból álló 21. székely gyalogezred képezte, amelyet átmenetileg az 1. hadosztály parancsoksága alá rendeltek. A 21-esek nyolc hadifoglyot ejtettek és négy tarackot zsákmányoltak, este 21 óráig elérve Timár és Rakamaz keleti szegélyét. Szabolcsnál a 3. dandár 23. ezredének éle (két járőr) ellenséges behatás nélkül jutott át a Tiszán, míg a 24. ezrednek az volt a feladata, hogy Bodrogközben a tokaji átkelést kelet felé fedezze. Tokajtól délre keltek át a 2. dandár csapatai. Ezek közül a 11/39. zászlóalj Nagyfalut, a 111/39. zászlóalj pedig Tiszaeszlárt foglalta el. Ellenben a Tiszadadánál átkelt 1/39. zászlóaljat egy román ellentámadás szétszórta. A Tisza jobb partjára visszamenekült maradványból ismét összegyűlt 50 ember, amely Tiszadobnál újra átkelt a Tiszán. A többi eltűnt és a hadtestparancsnokság feltevése szerint nagyobbrészt román fogságba került. A 21. ezred mögött tartalék gyanánt felvonuló XIII. vadászzászlóalj Rakamaz nyugati részében állott, a többi csapatok élei (a 32., 9. és 16. gyalogezred) szintén partot váltottak, a műszaki alakulatok pedig hadihíd építésebe kezdtek Tokajnál [5]. Saját veszteség mindössze két sebesült volt. A 24. vörösőrezred e napon még Sárospatakon állott, míg a már említett 23. vörösőrezred két zászlója a nap folyamán áthajózott és az ellenséget elkergette. Az első nap eredménye — az 1/39. zászlóalj megsemmisülésétől eltekintve — igen jó volt. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy az ellentámadást Tiszapolgár felől bevetett túlnyomó román erők hajtották végre, amelynek hatására az 1/39. zászlóalj 2. százada rögtön megtagadta az engedelmességet és rendetlenül visszavonult a Tisza jobb partjára. A zászlóaljparancsnok (a tiszolci harcokban szép eredményekkel működött Peinlich főhadnagy) ugyan tartani akarta Tisza töltését, ez azonban nem sikerült [5a]. Július 21-én a 21. gyalogezred eredményeinek kiaknázása végett az 1. hadosztály többi csapatai is beavatkoztak a harcokba. Éppen a kellő időben, mert a 16. román hadosztály csapatai az előző napi térveszteséget helyre akarván hozni, ellentámadásra indultak. Az ellentámadás Szabolcsnál az egyéni beszerzésekkel elfoglalt és a biztosítást elhanyagoló 23. vörösőrezred katonáit meglepte és azokat a Tiszán át pánikszerűen menekülésre késztette. A szétugrasztott 23. ezred vesztesége 300 fő volt, Olaszliszkánál mintegy 300 főt sikerült gyülekeztetni. A III. hadtest zöme azonban az ellentámadást visszaverte és Timár— Rakamaz vonalától keletre kézitusa árán egy-kétezer lépésnyi teret nyert. Itt főleg a 9/1. és 9/III. munkászászlóalj tűnt ki [6]. A hadseregparancsnokság, illetve Julier vezérkari főnök elrendelte, hogy az 1/39. zászlóalj és 23. ezred legénysége összefogandó és lefegyverezés után zárt szállítmány gyanánt irányítsák a miskolci 10. póttestparancsnoksághoz, hogy ügyükben a III. hadtest forradalmi törvényszéke ítélkezzen. Az idevonatkozó parancsban Julier kijelentette, hogy elvárja a hadtest forradalmi törvény-