A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

TAKÁCS Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei

BORSODI REFORMÁTUS TEMPLOMOK RÉGI SZŐNYEGEI Közismert dolog, hogy a XVII—

XVIII. századbeli magyar hímzések, ötvösmesterek remekei, habán fazekasok készítményei Észak-Magyarország területén leginkább a református templomokban maradtak fenn. Az egyházi célt szolgáló felszereléseknek — terítők, kelyhek, poharak, tányérok, kannák, kórsók — nemcsak egyházművészeti értékük van, hanem ezek a tárgyak a maguk korának jelentős művelődéstörténeti emlékei is. Az elmúlt századok e becses iparművészeti darabjait sok helyen még ma is használják a református templomokban, egy részük azonban múzeumokba került. Tehát valamilyen formában fennmaradtak az utókor számára. A templomi szőnyegekkel, melyek a XVII—

XVIII. század folyamán a különböző felszerelésekkel együtt képezték az eklézsiák ingó vagyonát, sajnos nem ez a helyzet. A legtöbb szőnyeg, szószék- és úrasztala takaró nyomát ma már csak az egyházközségek inventáriumaiban, összeírásaiban találhatjuk meg [1]. E leltárakból, elsősorban az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adataiból az tűnik ki, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyék területén a XVII—XVIII. században alig volt olyan református templom, amelyben ne lett volna egy-két szőnyeg az úrasztalán vagy a katedrán [2]. Több mint kétszáz gyülekezet leltárát vizsgáltam meg, és a különböző évekből származó összeírásokban 147 templomban 247 szőnyeget találtam [3]. A leírások legtöbb esetben szűkszavúan említik a szőnyegeket. Például: „egy szőnyeg a kathedrán" (Átány, 1665), „két „szőnyeg, egyik az asztalon, másik a prédikáló széken, majd egy formájú" (Maklár, 1665), „szőnyeg három"' (Aszaló, 1711), „prédikáló széken szőnyeg" (Bánhorvát, 1711), „catedra, asztal szőnyeggel borítva" (Bőd, 1799), „egy szőnyeg a cathedrára való" (Űjcsanálos, 1711), „két szőnyeg a festett asztalon" (Borzova, 1801). A leírások nem adnak tájékoztatást az anyagról, színről, fajtáról, így lehetetlen megállapítani, hogy az illető szőnyeg magyar vagy külföldi készítmény volt-e? Hasonló a helyzet a „szép szőnyeg" (Ond, 1806). „Egy régi forma szőnyeg" (Görgő, 1801), „egy még javába való szőnyeg" (Őrös, 1806), „vékony szőnyeg" (Csiz, 1735; Ernőd, 1735; Felsővály, 1735) megjelöléssel leltárba vett darabokkal. A szőnyegek anyagát illetően néha valamivel többet mondanak az összeírások: „veres angliai posztó szőnyeg" (Serke, 1755), „posztó szőnyeg" (Alsókemence, 1799). „asztalra való fél selymes szőnyeg" (Kassa, 1799), „egy igen ritka készületű veress bársony szőnyeg" (Őrös, 1782), „egy stráfos pamut szőnyeg" (Ond, 1806), „egy veres bársony szőnyeg" (Sátoraljaújhely, 1782),