A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

352 FOGARASSY LÁSZLÓ JEGYZETEK [1] Václav Kral: A csehszlovák burzsoázia intervenciós háborúja a Magyar Tanácsköztársaság ellen 1919-ben, Bratislava 1956. c. könyve részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel és utal a F. R. P. P. C. V. kötet 494. és XII. kötet 455. és 459. oldalára. [2] General Márdárescu: Campania pentru desrobirea Ardealului si occuparea Budapestéi, Bucuresti 1920. 71. 1. [3] U. o. 103—105. 1. [4] Hadtörténelmi Intézet Levéltára, Magyar Tanácsköztársaság iratai (továbbiakban HIL, MTI) 55. csomó, hadrendek gyűjteménye. Lásd a román hadsereg 1919. június 27-i hadrendjét. Ezen okmány szerint a magyarországi fronton volt még a 2., 3. és 5. román gyaloghadosztály is, ahol a 19. hadosztályt is feltételezték, ami összesen 13 hadosztályt jelentett. A gödöllői főhadiszállás tudomása szerint Besszarábiában volt Cristescu tábornok hadserege: az I., IV. és V. román hadtestparancsnokság, összesen 9 román gyalog- és 2 lovas (calarasi) valamint 1—1 francia és görög -hadosztály. Román adatok szerint a 2. hadosztályuk a bánsági szerb fronton, i az 5. hadosztály pedig Besszarábiában volt, ahová — mint már említettem ^— a 7. hadosztályt is elszállították. Eszerint a tiszai és dnyeszteri román hadsereg egyaránt 11—11 román hadosztállyal rendelkezett. [5] Szolnok megye 1918/19-ben. Szolnok 1961., 65—71. oldal. A munka szerint a románok május 10-én ezt a hídfőt elfoglalták ugyan, de a vörös csapatok néhány héttel később visszavették. [6] Václav Kral idézett munkájának IV. fejezete kizárólag Brown akciójával foglalkozik. [7] A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (a továbbiakban M. M. T. V. D.) Via. kötet, 449. 1., 405. sz. okmány. [8] U. o. említett Verbőczy Kálmán százados Belényesnél és Tiszafürednél, valamint az északi fronton jól harcolt, a júliusi offenzíva idején a 39. ezred parancsnoka, Budapest román megszállása után pedig a 2. dandárt Vácnál és Nagymarosnál átmentette Dunántúlra. 1920-ban Hajmáskéren internálva volt. [9] HIL TK 56. csomó, I. hadtest iratai közt elfekvő május 8-i jelentés szerint a 6. hadosztály Nagykőrösön levő részei Hatvan felé indultak, harci értékük csekély. Hangulatuk akkor változott meg, amikor Salgótarjánnál már a kezdő csatározásokban szép sikereket értek el. [10] A magyar Vörös Hadsereg, Budapest 1959. 288—290. 1., a továbbiakban MVH-D. A 10. dandár e hadművelet tartamára az 1. hadosztályparancsnokságnak volt alárendelve. [11] MMTVD Via. kötet, 525—6. 1., 469. sz. okmány. 112] Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg harcai. Budapest 1960. 294—5. 1., [13] U. o. 298. 1. Ugyanakkor a 8. és 9. munkásezred, valamint az alsóhámori munkások rögtönzött fegyveres osztaga a cseheket is visszaszorította. [14] Julier 1919. május 26-án kelt parancsa. MVH—D, 144. sz. okmány, 314. 1. [15] HIL MTI 62. doboz, III. hadtest iratai 531/7 hdm. (A védőszakaszparancsnokság Mezőkövesden volt.) [16] Liptai, 336. 1., Julier Ferenc: Ellenforradalmi lélekkel a Vörös Hadsereg élén, Magyarság, július 9. Julier kiemeli, hogy a 4. hadosztály parancsnoka (Békési Béla alezredes — a szerző megjegyzése) csapatait személyesen vezette át a hadihídon. [17] Kóréh Endre: Erdélyért. A székely hadosztály és dandár története 1918—1919. Budapest é. n., II. kötet, 133. 1. [18] HIL MTI 53. doboz, hadrendek gyűjteménye, 8. hadosztály 1919. június 9-i hadrendje. Ebből kiviláglik, hogy a Verbőczy zászlóalj ekkor már a 2. dandár állományába tartozott és június 18-án ennek keretében vonult el a Hernádmenti frontra. — MVH—D. 162. okm. 336. 1.