A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI ROMÁN HADSZÍNTÉR TÖRTÉNETÉHEZ 349 gezni, hogy egy „nemzeti szocialista" kormány érdekében már a tiszai hadjárat előtt és a hadjárat folyamán propaganda folyt. Erről egy érdekes jelentés tanúskodik, amely a 3. dandárról a következőket közli: A sárospataki direktórium elnöke felpanaszolja, hogy Szabó, a 3. dandár politikai megbízottja nagy burzsoá társaság előtt azt a kijelentést tette, hogy nem kell sokáig várni, mert egy nemzeti szocialista kormány jön, amelynek Landler lesz az elnöke. Ehhez csatlakozik a sátoraljaújhelyi párttitkár közlése, hogy Szabó dandár politikai megbízott is megerősítette a városban szállongó híreket, hogy nemzeti szocialista kormány jönne, a székelyek máris nemzetiszínű szalaggal harcolnak. Budapesten úgy hallotta, hogy ezer hold föld magántulajdon lesz. A Zemplén megyei vörösőrség helyettes parancsnoka közli, hogy a már említett politikai megbízott hangulatot kelt a fehér pénz ellen és szóváltás hevében a direktóriumnak nyílt utcán odakiabálta, hogy „Fogok még akasztani Üjhelyen." Ehhez járul még egy negyedik funkcionárius panasza, hogy Vécsey báró huszárkülönítmény-parancsnok Wampetics századossal együtt a proletárdiktatúra ellen agitál, a legénység hangulata „a budapesti rengeteg panama és bürokrácia miatt" rossz és követelik leváltásukat otthon maradt vörösőrökkel. A 3. dandár tisztjei Sátoraljaújhelyen bált rendeztek, amelven rajtuk kívül az ottani burzsoázia jelent meg, [42] Landler a személyéhez fűződő feltevéseket és mendemondákat egyébként azzal cáfolta meg, hogy a tanácskormány lemondása után még aznap emigrált és egészen haláláig tevékeny tagja volt a magyar kommunista emigrációnak. Hamvai a moszkvai Kreml falában leltek végső nyugalmat. Az antant gavallérosan honorálta a románok részvételét a magyar proletárdiktatúra leverésében. Már május 17-én megengedte, hogy bevonuljanak Aradra, amely még egy héttel előbb a Gondrecourt francia tábornok ösztönzésére megalakult első magyar ellenforradalmi kormány székhelye volt. Július 21-én pedig a 2. és 21. számú hadosztályaikkal a Bánság nekik juttatott részét szállhattak meg. Mivel pedig a szerbek is maguknak igényelték Temesvárt, e döntést úgy értelmezték, mint a román diplomácia eredményes fondorlatát. Ez időben a románok és szerbek kölcsönös gyűlölködése az emlékezetes kiszombori ütközetben érte el csúcspontját. Még 1919. szeptember 25-én is Hóiban tábornok, Budapest román városparancsnoka azért kénytelen törzskarával Lúgosra távozni, mivel ott egy szerb—román bánáti háború kilátása miatt fontosabb megbízást kapott. [43] A románok a tanácskormány lemondásával egyidőben Füzesabonynál megszakították a Miskolc és Budapest közti vasúti összeköttetést. Az 1. vörös hadosztály parancsnoksága ezért Füzesabonyra és Nyíregyházára küldte ki a kapitulációt felajánló hadiköveteit, mire a következő feltételt kapta: „Teljes vagyon, élet- és személybiztonság mindazon csapatoknál, amelyek egy bizottság előtt a fegyvert önként leteszik. A csapatoknak biztosítják ez esetben a szabad elvonulást is." Egyben minden — vörös és nemzetiszínű — zászló bevonása is elrendeltetett. Augusztus 5-én pedig a 41. román gyalogdandár csapatai vonultak be Miskolcra és folytatólagosan megszállták a csehszlovák határig terjedő területet. [44] A 32. budapesti tüzérezred megkísérelte, hogy gyalogmenetben jusson el Budapestre. Vácig el is jutott.