A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

344 FOGARASSY LÁSZLÓ június 24-én reggel 5 óráig — amikor beállott a fegyverszünet — nem tudta helyreállítani a síneket. Ekkor Kassáról a fegyverszünet ellenőrzése végett három tagú amerikai tiszti bizottság érkezett a helyszínre, amely salamoni ítéletet hozott: a 4. sz. páncélvonatot cseh hadizsákmánynak nyilvánította, a másikról pedig — amelynek a száma az iratokból nem volt megállapítható —- úgy döntött, hogy visszatérhet a magyar vonalak mögé. [27] Június 25-én este a 3. dandárnak Királyhelmecre kikülönített századát román gyalogság és lovasság támadta meg, 26-án" pedig a csehek — dacára a beállott fegyvernyugvás ellenére — Tőketerebest a helységben levő két vöröszászlóaljjal és két üteggel együtt körülzárták. A III. hadtest parancsnoksága erre Száláncújvárosra és Magyarbődre irányította a 46. dandárt, azonban június 27-én a Tőketerebesen rekedt 3. dandárbeli csapatrészlegeknek és páncélvonatnak sikerült magát kivágnia a bekerítő ^gyűrűből. A Csaptól délre eső Tisza-menti front jelentőségének további csökkenését jelzi, hogy június 18-án — tehát éppen a Destrémeau-féle támadás kezdetén — a hadseregparancsnokság rendeletére a 2. (székely) dandárt és 2. hadosztályt is az északi hadszintérre szállították. A tarcali védőszakasz őrizetére a 21. ezred parancsnokság maradt vissza, amelynek helyi vörösőrségeken kívül egy zászlóalj (IV/39?) és egy üteg állott rendelkezésre. [28] A 2. hadosztály parancsnoksága Garam völgyébe a II. és 111/15. zászlóalj, a 30. és 38. gyalogezredet, valamint a 11/68. zászlóaljat vitte magával. Az 1/15. zászlóalj Csongrád védelmére a IV. határvéd vörösőr kerületi parancsnokság alá rendelve visszamaradt, a 68. gyalogezred további két zászlóalja még szervezés alatt állott. Ugyancsak az említett határvédparancsnokság alá rendelve visszamaradt az 51. és 52. vöröszászlóalj és az I. tábori rendészeti vörösőr ezred. Szolnoknál megmaradt a 7. hadosztály, mivel a románok Budapestet ebből az irányból érhették el leggyorsabban, ezért nagyobb erőknek visszatartása ezen a ponton nagyon is helyén való volt. (Itt állott az 1. budapesti ezred négy, a bihari ezred három és a tengerészezred ugyancsak három zászlóalja.) A román fronton június 20. után végeredményben 20 zászlóalj és 8 üteg maradt, ehhez jött a gyakorlatilag szintén román fronton álló 3. dandár négy zászlóalja és három ütege. [29] A románok kisebb vállalkozásai közül csak Tiszaszederkénynek június 18-i megszállását érdemes említeni, de onnan rövidesen ki is szorították őket. A döntést még az I. hadtest parancsnoksága is az északi fronton várta, amiről Politovszky hadtest vezérkari főnök június 18-i memoranduma is tanúskodik. Hozzá beterjesztett javaslatra hivatkozva (nyilvánvalóan a hadtestparancsnokság valamelyik tisztje lehetett) azt indítványozta a gödöllői főhadiszállásnak, hogy a magyar Vörös Hadsereg foglalja el Csallóközt és szállja meg a Kis-Duna vonalát. Politovszky alezredes elgondolása szerint két zászlóaljnak Rajkáról Gútorra kellett volna átkelni és a Csallóközt Pozsonnyal összekötő vasúti és közúti hidat Vereknyénél és Főrévnél felrobbantani. Javaslatát azzal indokolta, hogy az ellenfél ez esetben kénytelen lesz az érsekújvári arcvonalról csapatokat elvonni a Kis-Duna védelmére és hogy a csallóközi lakosság tömegesen fog csatlakozni az akcióhoz. Tekintettel arra, hogy a Duna északi oldala akkoriban csak gyenge erőkkel volt védve, az