A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

FOGARASSY László: Adatok a magyarországi román hadszíntér történetéhez

ADATOK A MAGYARORSZÁGI ROMÁN HADSZÍNTÉR TÖRTÉNETÉHEZ 34]^ osztályt Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen túl kellett üldöznie. Hadsereg­tartalékul Dunántúlról a 8. hadosztályparancsnokság az alárendelt 17. dan­dárparancsnoksággal, valamint a 44. somogy-baranyai és 13. moson-pozsonyi .gyalogezreddel érkezett Miskolcra. A 8. hadosztályparancsnokságnak rendel­ték alá a 2. dandárparancsnokságot is a székely csapatok maradványaiból alakult 21. gyalogezreddel, valamint a Salgótarjánról kivont 53. ezreddel (a volt budapesti 1. vadászezred). [18] Június 2-án a 4. hadosztály a Tárcáinál és Tárcáitól északra fekvő ma­gaslatokon álló románokkal vívott harcot, akik Tokaj hegyet erős tüzérség­gel szállták meg. A 4. hadosztály mögött a Tisza-vonalat a 111/39. zászlóalj biztosította, míg a tartalékba rendelt 1. hadosztály Megyaszó—Monok—Be­kecs körletében gyülekezett. A 4. hadosztályparancsnokság jelentésében a 22. (csepeli munkásság) és 14. muinkásezred (északi Ganz) kiváló teljesítmé­nyét emelte ki, amelynek hatására a románok Bodrogkeresztúrt és Tokajt feladták. A tokaji vasúti és közúti hidat a románok felrobbantották, amiről Hennocque tábornokot azzal értesítették, hogy a csehek egyidejű visszavo­nulása és legutóbbi saját veszteségeik miatt Tisza mögötti védekezésre ren­dezkednek be. Június 3-án a 4. hadosztály csapatai bevonultak Tokajra és ennek kör­letében kezdtek összpontosulni. Jobbszárnyát Tiszalúcnál a 8. hadosztály oda beérkezett 44. ezrede fedezte, a balszárnyán a csehekkel harcoló 3. dandár pedig e napon elérte Erdőbényét. Ugyanakkor Kun Béla táviratilag közölte Böhm Vilmos hadseregpa­rancsnokkal, hogy a magyar központi szállítási vezetőség bécsi képvisele­tének jelentése szerint Wöllersdorfból hetenként három, egyenként 25 ko­csiból álló, hadianyagot tartalmazó vasúti szerelvény megy a csehek részére. Egyben közölte, hogy ebben az ügyben Ottó Bauer osztrák külügyi állam­titkárnak jegyzéket küld. Ottó Bauer viszont két év múlva azt állította, hogy „amikor... a magyar vörös hadsereg a csehszlovák csapatokat meg­verte, akkor az entente azt követelte, hogy minden fegyverünket szolgáltassuk ki a cseheknek, hogy a cseh hadsereget Tanácsmagyarország ellen fölszerel­hessék. Az entente kijelentette: ha ezt azonnal nem cselekszitek meg, egyet­len tonna szén nem megy többé Németausztriába. Meg kell jegyeznem, hogy országunkban egyáltalán nincs szén. Mi ellenálltunk, nem hagytuk magun­kat a fenyegetésektől megfélemlíteni és a csehek nem kaptak tőlünk fegy­vert." [19] Június 4-én a 4. hadosztály megtette az előkészületeket Tokajtól észak­keletre az átkeléshez. Ezt a feladatot a 6. és 14. munkásezrednek kellett megkezdenie a 19. és 68. tüzérezred támogatása mellett, a 39. gyalogezred pedig Tokajnál vonult fel. [20] Június 5-én a 14. munkásezred Balsánál ugyan átjutott a Tiszán, de Gáváról jövő román ellentámadás visszavetette a Tisza északi partjára, miközben 200 embert és 7 géppuskát veszített. A 39. ezred, illetve Verbőczy-csoport sem bírta elfoglalni a tiszadobi hídfőállást. A románok a balsai ütközet után megtorlásul porráégették Vencsellő községet azzal az ürüggyel, hogy a község lakosai támogatták a vörös csapatokat. [21] E kudarc folytán a gödöllői főhadiszállás nem erőltette tovább a nyí­regyházai támadást, hanem az 1. hadosztályt Kassa felé, a főhadszintérre

Next

/
Oldalképek
Tartalom