A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)

DETSHY Mihály: Hol állt a középkori sárospataki vár?

196 DÉTSHY MIHÁLY Thoronya et Borsy ad praefatum castrum Wyhel omnino in Comitatu Zempliniensi... memorato Petro de Peren, suisque heredibus et posteritatibus universis dedimus, donavimus, contulimus ...". [56] Szerémi György emlékiratai, Mon. Hung. Hist. II, 1. 209—210. o.: „ . .. equitauit Rex ad Sarospathak... Et officialis vice concessit ai-cem Patak Regi Joanni... Et in Patak mansimus sedecim diebus... In finem de Patak ascendimus sub Wyhel... attamen pedites mox obsederant arcem Wyhel... venit in illico Literátus Simon ad Regem in Sabato Oculi, et dedit ei arcem Vihel..." [57] A pataki vár 1528. évi ostromairól szóló leveleket bécsi levéltárakból közölte Hidegpataky Antal: Patak és Üjhely hadtörténete 1528-ban (Ad. Zempl. vm. tört. X. (1904) 129—163. o.). Az akkori pataki vár fekvésére következtethetünk Serédy Zomborból 1528. jun. 20-án Szalaházy Tamásnak írt leveléből. Simon deákkal folytatott tárgyalásáról Űjhelyből Patakra visszatérve egyik előőrse jelenti neki, hogy Simon emberei körülzárták a várat: „Ora fere octava venimus ad Sárospatak. In arcé jam nostri inclusi erant. Unus ex illis, qui praemissi erant, média in civitate nobis occurit, admonet nos hostes adesse. Nos... in campum excurrimus ... in hostem irruimus... fundimus et fugamus perfidos hostes". Serédyék a város közepére, tehát a mai rk. templomhoz érve alig 300 m-re E-ra lettek volna a Vörös-toronytól, a figyelmeztetés tehát késői lett volna. A hécei vár-curia viszont innen kb. 1 km-re ÉK-re állt, az újhelyi úttól is mintegy 600 m-re K-re, szabad terepen, ezért írhatja: „in campum excurrimus". A vár árkát és sáncát Szilády Péter Egerből 1528. szept. 13-án Szalaházynak írt, helyszíni jelentésen alapuló levele említi: „ ... Cum hostes castrum Patak invasissent... postea vexillum prope castrum in quodam aggere posuerunt... servitores r. d. v. e castro exierunt... vexillum, bombardulas eorum in fossam dejecerunt nam periculosum erat ipsis in castrum ducere". A vár aláaknázásáról és feladásáról Szilády szept. 15—7-i levele: ..castrum Patak in manus hostium dátum fűit hóra noná, nam factis cuniculis muros proiciebant, nisi castrum servitores r. d. v. dedissent". A vár pusztulásáról Szalaházy Budáról 1528. szept. 26-án ír Ferdinándnak: „Scripseram nuper m. v. arcem pathak esse incensam et relictam, sed paulo post certissime allatus est, funditus dirutam". [58] A legkorábbi ismert pataki urbárium 1554-ből nem említi a Hécét (OL. Kam. Ivt. U. et C. f. 45. n. 36.). Az 1567. éviben: „Extra Suburbium nouiter aedificatae domus in loco quae vocatur Hecze... (14 egész és 9 féltelek)... Ab Anno 1561. habent ad octo Annos libertatém computando ab inceptione aedificationis domus... (U. et C. f. 40. n. 35.). Érdemes megemlíteni, hogy a mohácsi csatába készülő Pálóczi Antal nem érezte elég biztonságosnak pataki várát, és családi levéltárát Ajnácskő várába vitette, ahogy az idézett 1577. évi tanúvallomások egyikéből megtudjuk: „Vekey János nemes ember hetuen esztendős, meg eskwtth es hiti szerent ezt válla, hogy Paloczi Antal szolgaia volt akkoron, mikor Paloczj Antal az mohaczi hadban ment volt, az előtth harmadnapual, hiuata engemet, es monda nekem hogy sem eyel sem napual le ne szalliak az leueles ladarul, migh Ainachkőben nem Juttok, es enis vtannad megiek vgymond, harmadnap muluan, es az leueles ládákat rakad az Toromban való Bodban, az fölső varban, es onnan vgy indultunk vramual, Palochi Antallal, az Mohachi hadban...". Érdekes, hogy a hódoltság korában Dobó Ferenc és örökösei, majd Lórántffy Mihály, sőt I. Rákóczi György is a Vörös-toronyban őriztették levéltárukat és kincstárukat is, amikor Patak sokkal veszélyeztetettebb helyzetben volt, holott a hódolt terület határától messzebb fekvő és adottságaiknál fogva is jobban védhető váraik voltak. [59] Egy. kvt. Kaprinay gy. Tomi in 4°. Tom. XXVII. n. 231. [60] Károlyi Árpád: A nagyváradi béke okmányai. Tört. Tár, 1878., 791. o.-tól Dec. 21.: ... extra moenia istius civitatis nobis hospitia designarunt... adversarii oratores intra, nos verő extra moenia hospitia habeamus... in civitate nullae domus electae pro nobis existerent..."; dec. 22.: „ ... ne ... graveremur