A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
KEMENCZEI Tibor: Koravaskori bronz raktárleletek a miskolci múzeumban
KORAVASKORI BRONZ RAKTARLELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN 63 7. kép Bronzcsésze töredékei a felsőzsolcai leletből. tesek lehetnek a mérvadók. így már csak a ostienburgi sír mellékletei kelteznék a Az típusú üstöt a Hallstatt A korszak első felére, de az északmagyarországi hiteles leletegyüttesek alapján a sír legfiatalabb, s a többi lelet korát is meghatározó tárgyának az A típusú üstöt kell tartani. A koravaskori üstök első gyártási területét is ott kell keresnünk, ahol TOiindegyik üsttípus lelőhelyének zöme összpontosul, a Felső-Tiszavidéken. A hiteles leletegyütteseket tekintve nincs korkülönbség az A és Bi forma kísérőleletei között, mindkettőnek első feltűnése a Hallstatt A—B periódusok fordulójára tehető. A bronzüstök gyártása így elterjedési központúkban, a FelsőTiszavidéken kezdődhetett meg (Bt típus), s onnan vehette át az üstök készítését az északmagyarországi koravaskori fémművesség. Ezeket a Bt típustól némileg eltérő kivitelben, háromszög alakú akasztófülekkel gyártották (A típus). Az üstökhöz hasonlóan nem tulajdoníthatunk nagyobb szerepet a felvidéki bronzkorvégi-koravaskori bronzművességnek az egyéb bronzedények kialakításában, készítésében sem. A Hallstatt A periódus közepéig élő pilinyi kultúra bronzleletei között, a rimaszombati típusú raktárkészletekben mindössze két bronzedényt találunk, a vácszentlászlói és felsőzsolcai leletben egy-egy friedrichsruhei típusú bronzcsészét. Mindkét raktárlelet a Hallstatt A periódus első felére keltezhető. A Dunától nyugatra viszont már a Reinecke BD korszakban megkezdődött a bronzedények gyártása. A pilinyi kultúra vége, a rimaszombati típusú raktárleletek földbekerülése utáni időben a Felvidéken előforduló bronzedények (Kirkendrup típusú csészék: Bodrogkeresztúr, Blatnica, Breznobánya, Somotor; Fuchsstadt típusú csésze: Bodrogkeresztúr) [59] a lausitzi és váli kultúra elemeinek megjelenésével függhetnek össze. A hejőszalontai kardok közül az első, díszített markolat (XII. t. 7.) a liptói típusú kardok fiatalabb variánsai közé tartozik. A második, díszítetlen markolatú kard (XII. t. 1.] ennek valamivel fiatalabbnak látszó változata.