A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6. (1966)
BODGÁL Ferenc: A mádi kovács-kerékgyártó céh
288 BODGAL FERENC „1. Az inasi esztendő három év. 2. A tanításért fizet az inas édes attya hat köböl gabonát és három köböl búzát és készpénzt öt forintot 25 xrt — 5 f. 25 x. a. e. 3. Szegődtetési, szabadulási taxát az inas édes attya fizeti — valamint ruházattal is ő látja el az egész 3 év alatt — és ha az inas a 3. évet ki nem álná 21 új frt vinculumot válalt az inas édes attya. A szegődtetési taxát jelenleg be is fizette." Az 1864. évi január 30-án tartott céhgyűlésben Józan András tokaji származású ifjú ügyével foglalkoztak, aki Gombár Istvánnál szegődött 3 évre. De mivel ebből az időből sokat elcsavargott, a gyűlés a következő határozatot hozta: Felszabadíttatik ugyan, de köteles f. évi április 10-ig tanító mestere műhelyében az elcsavargott napok végett ingyen dolgozni, mert addig vándorkönyvet nem kap. Ha magát rosszul viseli, a tanító mester bejelenti a céhnek illő megfenyítés végett. A szabaduló pénzt most köteles lefizetni. Az utolsó inasszabadítás az 1873. november 2-án tartott gyűlésen történt. Kasala Ignác bejelenti, hogy nála Profancsik Mihály zombori születésű ifjú a kovács mesterséget több éven keresztül tanulmányozta, tanulmányának kitűnő jelét bemutatta s felszabadíttatását kéri. A nemes királyi céh az említettet felszabadította s a legények sorába felavatta, valamint a szegődtetési és felszabadulási költséget, 3 frt 50 xrt a céh pénztárába bevételezte. A mádi kovácscéhben 54 év alatt (1819—1873) 189 kovács, illetve kerékgyártó inas szabadult, vagyis több mint három, évente. A legtöbb inas helybeli születésű (101), de a környező községekből, mezővárosokból, sőt távolabbi helyekről is kerültek ide inasnak. Felsorolásuk egyben a céh hatósugarát is mutatja. Bodrogkeresztúr (5), Legyesbénye (4), Óhuta (1), Pálfalva (2), Ónod (1), Zombor (7), Megyaszó (2), Abaújszántó (1), Hernádnémeti (3), Sajószentpéter (1), Tállya (1), Bekecs (3), Tarcal (1), Szerencs (5), Tiszalök (1), Tokaj (1), Idrány (2), Kéked (1), Hámor (1), Báj (1), Kisida (1), Nagyida (1), Kistokaj (1), Szada (1), Miskolc (1), Ládháza (1), Ziliz (1), Pány (1), Köröm (1), Kaza (1), Rakamaz (1), Felsődobsza (1), Tiszabüd (1), Hosszú (1), Somos (1), Zboró (1), Szilas (2), Sulymár (1), Aranyos (1), Habzsán (1), Perenna (1), Sóvár (1), N. Toronya (1), Verona (Olaszország, 1). A legény köteles volt társpoharat fizetni, amit 1824-től a céh 1 forint 30 xrban szabott meg, majd felolvasták a legényekre vonatkozó szabályokat: [11]. A Fel szabadult Legények Regulái. l ó Pont. Tartsa szoros s Keresztény kötelességének az Istent félni; — ugyan azért a maga Reggeli s Estvéli Imádságát egész ájtatossággal elvégezni, — ezek után reggel a ki szabott időre a Műhelybe meg jelenni a munkára. A Műhelyt a leg jobb karba tartani. 2<iik p on t. Midőn valami betsületes gazda ember akar Kotsis, akar Béres akar Sidó bejön, azokkal a Legény leg betsületesebben tartozik
