A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)
BODGÁL Ferenc: A miskolci kovács-kerékgyártó céh
300 BODGÁL FERENC 1. A miskolci kovácscéh pecsétje 1719. tart, mellette lópatkó, alatta évszám; 1719. Az üres részeket levél és virágdísz tölti ki Ez a céhpecsét formailag megegyezik a győri kovácscéh 1610-es pecsétjével. 12 (1. kép) A miskolci kovácscéh tehát már a XVII. század végén létezett, privilégiuma, jegyzőkönyvei, céhládája azonban nem maradt. Hogy a céh hogyan alakult, milyen privilégiumokkal élt, nem tudjuk. Ezidőtájt a céhek a szomszédos nagyobb városok céheinek artikulusait kérik el, vagy a helyi hatóságok hagyják jóvá az általuk összeállított szabályokat. A XVIII. század közepétől több miskolci céh alakul: a fazekas céh 1767-ben, a szabó céh 1768-ban, a fésűsök 1793-ban, az asztalosok 1799-ben kapnak artikulusokat. A miskolci asztalosok a diósgyőri úriszékhez 1792. április 22-én terjesztették be 51 pontba foglalt céhszabályaikat s ezeknek a helytartótanácshoz való felterjesztését kérték. Kérvényükben említik, hogy 45-en vannak és mégsem alkottak eddig céhet, ami pedig rájuk nézve nagy hátramaradással jár, mert sem inasokat nem szegődtethetnek, sem legényeket nem kapnak. 1799-ben azután a kassai asztalosok szabályait kapják meg. 13 A miskolci lakatosok ugyancsak Kassától kérnek s kapnak 1714-ben céhszabályt. 14 Feltételezésük szerint a miskolci kovácsok a helyi hatóságokkal jóváhagyott szabályokkal élhettek, maguknak inast és legényt tartottak. A céh, a feudális ipar szervezeti formája, ebben az időben már tele van ellentmondásokkal. A legtöbb céhben már mereven elzárkóznak az új tagok felvételétől, s a felvételt a mestertaksa, a költséges remek készítésével, stb. próbálják megnehezíteni. Miskolcon a XVIII. század elején körülbelül 4000-en laknak, 1786-ban pedig 14 000 a lakosok száma, a helybeli kovácsoknak is akadt tehát munkájuk, de mellettük a cigánykovácsok, vagy az idegenből, főleg a Szepességből beköltözött mesterek is dolgoznak. A kovácsok megélhetését a miskolci és a vásárokon megforduló parasztoknak, kézműveseknek végzett munkák, a város szükségére tett kovácsmunkák és különböző egyéb dolgok biztosították. A legtöbb munka nyáron akadt, de előfordult az is, hogy az inasok, legények a föld megmunkálásával, a szőlő megművelésével is foglalkoztak. A század eleje óta Miskolcon a szőlőművelés nagyjelentőségűvé
