A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

20 KOMÁROMY JÓZSEF hatod napon éppenségesen központja lettem a társaságnak, felköltöztettek az első emeletbe, sőt előadást tartottam két teljes tuczat hiú filkónak, mely ott, tejen vajon hízva, óbégatott. A Krivánon 4 napot és 3 éjszakát töltöttem s a mikor lejöttem, azt mondották a t.cz. vendégek, hogy alig tudtak megvárni. Látod fiam, ilyen bolond a világ. Képzelheted, hogy tovább vágytam a dicsőségből. Befogattak tehát Dessewffyék s elvitték Liptóba Andrásfalvára, hol Pongracz de Óvár és Liptó Szt. Miklós Bertha úrhölgy vendége leltem s annyi inasom volt mint volt egykoron a Nagy Hagymás alatti szénégető kalibában bolha — jaj pedig beh sok volt! ! Innen aztán meghurczoltak Deménfalvóra, Zakameniszkára s tudja Isten hova, Meghívtak Sárosba, Abaujba, Zemplénbe s mit tudom hová. Házi asszonyom, egy vén •özvegy, tele a Pongracz család néhai dicsőségével, megkért, hogy fessem le a család czímerét — megtettem s a míg dolgoztam rajta, mindig azon járt az eszem, hogy legeslegközepébe egy pár kék strimflit fessek. — Erre reáúnva a gőzre dobtam magamat s elmentem ide: Rózsahegyre, melyre jobban illenék a S ár h e gy elnevezés. Sár a láb alatt, túró szag az orrban, sok zsidó, ez jellemzések helyett. Itt, lelkem, minden embert Janónak lehet szólítani; 100 közül 99 az, a századik aztán azt mondja, hogy Ondró. A mikor ti majd szüreteltek, itt megérik a zab, a krumpli éppen erőlködik a virágzás felé. De azért a papok itt is potrohosak s a Chignon ide is eljutott, szemtelensége egy cséppel sem kisebb a miskolczi zsidótemplomnál, a legkisebb is akkora mint a Czikó utczai ref. templom kakasa. Holnap Árvába megyek. Ott lelkem minden században egyszer érik meg a sárga répa magja („mokra szemét a mint boldogult nagyanyád mondta) a fecske csak Péter-Pál napján pihen meg benne s az egész megyében csak a főispánnak van csizmája, s ez is csak akkor húzza fel, a mikor Pestre megyén a kortes pénzért. A gyermeket itt pálinkával keresztelik, a házaspárokat pálinkával esketik s a halottat pálinkában felejtik el, egyszóval: soh'sem jönnek ki az ispirituszból. Eszembe jut, hogy becses személyem fényiratát kérted. Jaj lelkem, evvel úgy •vagyok, mint Schmerling úr az alkotmánnyal: „Wir können warten /" Azonban meglehet hogy Selmeczbanyán, a hova legközelebbről indulok, elibe állok a végzetes masinának s akkor tiéd az első példány, még ha rossz is. Tiszteld apádat anyádat, ezt mondja a negyedik parancsolat és én is — elég bolond volt Mózes uram, hogy nem tette belé e parancsolatba Miklós bácsit, Bélát és Lujzát, meg a franczia kisasszonyt is — no beteszem én, mert nekem is kétfelé áll a szakállam s csak annyiban különbözöm a prófétától, hogy még nem nőtt meg a szarvam — nem is nőhetett meg: mert nincsen feleségem. Az ég áldjon leányom, s ha egy két sorral fel akarsz keresni, örömmel veszem poste restante Selmeczbányán — addig is azontúl is maradok Rózsahegy sept 2 1873. szerető bátyád Herman Ottó