Kamody Miklós: Indul a postakocsi (Borsodi Kismonográfiák 35. Miskolc, 1990)

Szedliczky József, a második miskolci postamester működése sem volt pénzügyileg zavarmentes, ez az akkori gazdasági helyzettel függhetett össze. 1814. május 6-án Szedliczky perbehívót kap Kapczy János vármegyei vice fiskálistól a postabevételek beküldésének elmaradásáért. Az eredeti tartozás 1814 júniusában 1136 Ft volt, amit csak részben fizettek meg, a maradék 566 Ft 35 krajcárért indokolt volt az idézés, mely figyelmeztet is: „. . . ha a megfizetést sürgetések után is elmulasztja, a közigazság a Hármas Részű Törvénykönyv (Tripartitum) elöljáró beszéde 5. cikkelye szerint kinek kinek a magáét megadatni, 1659-ik esztendőbeni 31. tcz. és más ide tartozó törvények és efféle adósságokat interessévei és okozott költségekkel megvetetni parancsolja." Az idéző levelet Zemjantsik Ádám postakocsis útján kézbesítette a vármegye esküdtje, ami ellen Szedliczky hevesen tiltakozott, kifogást emelt, mire az idézést újra kézbesítették, de már személyesen. (Nem hiába voltunk jogász nemzet, az eljárási előírásokat szigorúan betartattuk, de fizetni nem akartunk.) A tartozás közben tovább hízott, 1815 februárjában már 920 Ft 12 kr volt, amit a végső ítélethozatal előtt néhány nappal, február 18-án a kassai főposta kasszájába Szedliczky befizetett.

91 Szedliczky József 1818. január elsején a posta tulajdonosi jogát szerződésileg fiára, Szedliczky Istvánra ruházta át - természetesen a felsőbb szervek hozzájárulásával -. Ez az ügylet nem tetszhetett János nevű öccsének, aki a vármegye tisztje előtt testvérét a „nála található erkölcsi fogyatkozás miatt" a posta stáció adminisztrációjára alkalmatlannak tartotta. A nyilatkozatot a vármegye a Helytartótanács tudomására hozta, ahonnan válaszként oly utasítás jött, hogy ha a báty ellen oly nagyobb fontosságú tettek elkövetését fedezné fel, melyek bebizonyosulásuk esetére bírói fenyítés nélkül nem maradhatnak, a folyamodásbeli tényt szorosan nyomozzák ki és tegyenek tudósítást.

92 Az apa és fia közti szerződés kiterjedhetett az apától visszamaradt terítetlen postadíjakra, mert a főszolgabíró 1820. augusztus 12-én sürgette azoknak a befizetését. Szedliczky István a sürgetésre közölte, hogy: „... az ordináriára a postaszekér jövedelmével együtt a budai főposta hivatalnak más úton történt emlékeztetésére, amint a kölcsönös számítás magával hozta, régen kifizettem. A még kért 141 Ft 54 krajcárról semmit sem tudok, egyedül a stafétták béréből az anyámnál maradt restancia, ami még le nincs fizetve, de ennek lefizetésénél is akként iparkodom, hogy ez iránt több szorgoló emlékeztető parancsolatra ok és alkalmatosság ne adódjon."

93 Szedliczky István, amint a levelezésből kitűnik, jogvégzett egyén, táblabíró volt, azon feltétellel kaphatta meg a posta jogát, ha a szerződésileg vállalt kötelességének eleget tesz. Ennek 1820. december közepéig eleget is tett, amiről a vármegyét írásban értesíti. Megírja, hogy a rajta kért 1811—1819-ig hátramaradt 787 Ft 45 krajcárt, mint magán stafétákért járó tartozást, mely 1812. január l-jétől 1819. júniusig, az ő helyes számítása szerint 827 Ft 9 krajcárt tett ki a budai főprefektusi hivatalnak a kívánsága szerint - a mellékelt nyugta tanúsága szerint - kifizette. Kéri a megyét, hogy a nyugtát terjessze fel és a viszszatartott kinevezési okiratot nevére a vármegye útján szolgáltassák kezébe. A 87