Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ezt követően a kántor „éneket" diktált sorról sorra, a menet a diktált szöveget énekelte: Meghalt a vén Gabai, Sírjára szart valaki. Nem kár érte, hogy meghótt, Mert borzasztó disznó vót. A halotti ének „sok versből állt", meglehetősen trágár szövegezésű volt, ma már csak részletek maradtak fenn az emlékezetben. A menet minden olyan ház előtt megállott, ahonnan előző este, illetve éjjel volt valaki a bálban. A résztvevők neve a nótárius könyvébe be volt jegyezve. Ez alkalommal újra meghívták a nevezettet, s a ház lakóit az esti mulatságra és a sztrapacskavacsorára. A sztrapacskavacsora nagy eseménynek számított. Mindenütt szívesen látták a felvonulókat, örültek a meghívásnak. Ha a meghívandók közül valaki kimaradt, nagy sértésnek számított. Az adománygyűjtőket minden háznál megkérdezték, hogy mire van leginkább szükség, mit adjanak: szalonnát, lisztet, tojást vagy túrót? A kocsmáros pálinkát, a pék lisztet, a boltos juhtúrót adott. A nótárius a házigazdához így szólt: - Van szerencsém meghívni ezennel a tisztelt családot a ma esti sztrapacskavacsorára! A farsangolók reggeltől délután kb. 2-3 óráig járták az utcákat, s az összegyűlt naturáliákkal az iparoskörbe tértek. Ott a pálinkát elfogyasztották, s ha bőséggel kaptak tojást, akkor 60-80 tojásból rántottát készítettek. Végül a koporsót, amely papírral volt megtömve, az ipartestület udvarán elégették és muzsikaszó közben átugrálták.

17 A Pest megyei Csömörön három legény papnak, leánynak és fiúnak öltözött. Egyet létrára tettek, mintha meghalt volna. Házról házra jártak. A papnak öltözött alakoskodó egy kefeseprűvel vederből vizet vett és azzal hintette meg a létrán fekvő halottat.

18 17. Saját gy. 18. Ebner Sándor: A farsang hajdan és ma Csömörön. Ethn., XLIII. 1932, 29. 82