Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

inkább a pásztori közösségekben énekelték a betyárdalokat. A másik ok: sok történet szól arról, hogy a pásztorok kapcsolatban álltak a betyárokkal, sőt több pásztor betyárrá vált. A betyárdalok legtöbb variánsa nemcsak Gömörben, hanem az egész palócföldön, sőt az egész magyar nyelvterületen ismeretes. A betyárdaloknak kevésbé van helyi vonatkozása. Sokkal több szálon kapcsolódnak a gömöri területekhez a betyárballadák, amelyekben nemcsak a palócok híres betyáralakját, Vidróczkit, hanem számos kisebb betyárt, olykor név nélküli betyáreseteket énekelnek meg. A pásztorok nagyszámú betyártörténetet tudtak. Gyakran saját élményeik nyomán elevenítették fel az eseményeket. Az idős pásztorok elmondása szerint a betyárokkal való találkozás elkerülhetetlen volt. A betyárok, a pandúrok, a csendőrök - voltaképpen a törvény - elől az erdőkbe húzódtak, élelemért a pásztorokhoz fordultak, azok szállásain bújtak meg. Az ilyen kapcsolatból többnyire a pásztor is hasznot húzott. Hallottam olyan példákat, amelyek szerint egy-egy juhász falkája a betyárok „besegítésével" megszaporodott, s az értékesített juhok árán nem egy pásztor meggazdagodott. A pásztordalok és a betyárdalok, betyárballadák éneklésének jelentős alkalmai a pásztorok közös mulatságai voltak. Nagy eseménynek számított a Demeter-napi juhászbál. A régi juhászok emlékezete szerint Demeter-napkor a juhászok valamelyikük házánál jöttek össze. Mindegyik juhász vitt magával egy vágott birkát és italt. Az összejövetelt a lakodalomnál is nagyobb eseménynek tekintették. Az olykor három napig tartó mulatságon a pásztornóták mellett a betyárdalok, betyárballadák és rabénekek nagyszámú változata hangzott el. A palócok híres betyáráról, Vidróczkiról és egy másik kedvelt betyárhősről, Jáger Jóskáról szóló balladák a legkedveltebbek közé tartozott. A rabénekek szorosan kapcsolódnak a betyárhagyományokhoz. A keserű rabsorsot szép, melankolikus hangulatú, a balladai tragédiákra jellemző változatok őrizték meg. Ezek egyik legszebb példája a két rablegényről szóló ének. A vármegyei börtönben raboskodók szomorú sorsa jelenítődik meg benne, a halálra várók reménytelensége. 222