Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

gyártottak, a Körmöcbányán folyó kísérletek arra irányultak, hogy a kőedény helyett porcelánt gyártsanak. Kísérleteik azonban eredménytelennek mutatkoztak, így visszatértek a kőedényhez, mellyel a gyártást annak idején elkezdték. 3. KŐEDÉNYGYÁRAINK A 19. SZÁZAD ELEJÉN Ezekben az években — a XIX. század 20-as, 30-as éveiben — már több kőedénygyár működött Magyarországon. Az első, a holicsi kőedénygyár utolsó éveit éli ugyan, de több új szerveződött időközben. A kőedény a XVIII. század 60-as éveinek angol találmánya. Az angol-francia nyelvhasználat finom fajansznak nevezi, jelezvén, hogy kőedény alatt tulajdonképpen a fajansznak egy, a közönséges (vagy durva) válfajánál finomabb változatát értjük. Míg a fajansz anyaga többnyire egynemű anyag, melyet iszapolás után közvetlenül használhatnak, a kőedény több féle agyag és más alkatrészek keveréke. Két féle kőedényt ismerünk: a kemény, illetve földpátos és a puha, vagy mészpátos típust. A mész a kerámiában és az üvegben általában olvasztóanyagként ismert, a kőedénynél vele csökkentik az égetés hőfokát. A mészpát, miközben fokozza az anyag olvadékonyságát, világosítja az edénytestet. Míg a földpátos kőedény masszája többnyire sötét színű, a mészpátosé — ha csak a felhasznált agyag nem erősen vasoxidos — többnyire zsemle- vagy fehér színű. A kőedényeken mindig átlátszó mázat alkalmaznak, mely lehet boraxos vagy ólomtartalmú. Az ónoxidos fedőmáz 940—960°—

on ég az anyagra. Ez a hőmérséklet a kőedények égetéséhez magas, ezért alkalmazzák hozzá az átlátszó boraxos-ólommázat, s a díszítést nem a mázon, hanem a máz alatt végzik. A kemény kőedényt még magasabb hőfokon égetik, így színezése erősen korlátozott, ezért többnyire szín nélkül készül. A díszítést itt az edényen levő plasztikus minták alkotják. A puha kőedényeken is gyakran alkalmazzák ezt a díszítőmódot, mikor pl. a tál öblébe és peremébe szőlőlevelet vagy plasztikus rozettát helyeznek. Előfordul, hogy a plasztikus mintákat színes oxiddal kontúrozzák zöldre vagy kékre. Az 1820-as, 30-as években — amikor a telkibányai porcelángyár létesült — a kőedénygyártás már elterjedt volt Magyarországon. Földpát lelőhelyek nem voltak Magyarországon, ezért a kőedények mészpátos változata terjedt el. Egyes gyáraink hirdetéseiből úgy tűnhet, mintha kemény kőedényt is készítettek volna. Ezzel szemben ha készült is kemény kőedény Magyarországon, annyira ritka és átmeneti jelenség volt és olyan rövid életű, hogy alig van jelentősége. A mészpátos kőedények között is különböző minőségűekkel találkozhatunk. Kétségtelen, hogy kőedénygyáraink között előkelő hely illeti a 13