Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

kereskedők, polgárok, főurak, hivatali funkcionáriusok csak azon törik a fejüket, hogyan segíthetik elő s miképp vihetik a buktatókon keresztül az eredményesség felé a cseh porcelán ügyét, addig Magyarországon merev az egész apparátus, a paragrafusokba ragadt bürokraták segítés helyett folyton csak sújtanak , akadályoznak, elutasítanak." Hogy Germain Gáspár értett-e a porcelán készításáhez, vagy sem, nem tudjuk. A dekorkemence készítésének ismerete nem azonos a porcelán készí- ^ tésével. Germain ezenkívül az olasz porcelán előállításához érthetett, azoknak az arányoknak a kialakításához, mely az olasz massza előállításához szükséges. A cseh porcelán ismét más összetételt, arányosítást követelt, mint az olasz vagy a német, illetve az osztrák. Szerintünk nem véletlen, hogy a porcelánnal eredményesen kísérletező első szakembereink a cseh porcelán területéről kerültek Magyarországra. Ugyanis tudni kell, hogy nálunk az első porcelán megjelenésétől Herendig, egyaránt cseh kaolint alkalmaztak, kivéve Telkibányát, ahol egyes időszakoktól eltekintve hazai kaolinból készítették a porcelánt. Nem a porcelánkészítés általános ismerete hiányzott, hanem a konkrét, egyegy kaolin típusra vonatkozó adalék-anyag arányának kialakítása okozott problémát. Későbbi téma ugyan, de megemlítjük, hogy bár Herenden az 1840-es években ismerték a cseh porcelán előállítási alapanyaga összetételének belső arányát, mégis komoly problémát okozott, amikor egyik, vagy másik masszakomponenst hazaival próbálták pótolni. Ezzel viszont csökkenteni akarták a különben költséges előállítást. Nem véletlen, hogy a porcelán első magyaror- u szági előállítói felvidéki manufaktúrákban - a cseh kaolin vonzáskörzetében tevékenykedtek. A kőedény csak anyaga összetételének arányaiban különbözik a porcelántól. Érthető, ha alig van olyan kőedénygyár nálunk és Európában, melyben ne próbálkoztak volna meg porcelán készítésével. A holicsi porcelánkísérletek időben egybeestek a fajaszról kőedényre való áttéréssel. Ezzel Tichler Ferenc foglalkozott, akinek Holies a jóminőségű kőedény előállítását köszönhette. Tichler Ferenc egyike lehetett volna a magyarországi porcelánkészítés megalapozóinak és megindítóinak, ha az ottani gyár igazgatósága a bécsi porcelán érdekében nem tiltja el őt a tevékenységtől. Holicson, ebben a pompás gyárban csak fajanszot és kőedényt volt szabad készíteni, a porcelánnal való foglalkozás alig terjedt el. 1806-tól a kőedényáruk mellett, mintegy ezek kiegészítéseként gyártottak kisszámú porcelánt, szenteltvíztartót, szószos-tálat és hasonlókat. A porcelánt ekkoriban Leitner, a bécsi gyár szakembere készítette. Érthető, ha mintául - miként a fehér kőedényeknél — a bécsi gyár darabjait használták fel. Körmöcbányán is korán, az 1820-as években megindulnak a kísérletek i porcelánmassza előállítására. Az eredményekből érdekes összefüggésekre következtethetünk. Míg gyáraink többségében — ahol porcelángyártással próbálkoztak - a porcelánt csupán a kőedény mellett, mintegy annak kiegészítéseként « 12