Katona Imre: Az első magyar porcelángyár (Telkibánya) (Borsodi Kismonográfiák 24. Miskolc, 1986)

annak az István főhercegnek állítanak emléket egy porcelán tálon, akit az uralkodóház és a mérsékeltek szerettek volna az események és az ország élére állítani „diktátorként". Az események azonban gyorsan követték egymást és főleg nem olyan egymásutánban, ahogy ezt Bécsben és egyes hazai körök várták Magyarországon. Az 1848-as kormány Kossuthtal az élén Bretzenheimet * és feleségét „hűtlennek" minősítette és egész vagyonát — a gyárral együtt — elkobozta. 2. A PORCELÁN- ÉS KŐEDÉNYGYÁRTÁS ELŐZMÉNYEI A Meissenben feltalált keményporcelán 1709-től, a gyár létesítésétől eltelt néhány évtized alatt Európa-szerte népszerű lett. Fejedelmek és főurak versengtek a gyár egy-egy készítményéért. Érthető, ha sokáig nem szerepelt az egyszerű családok népszeíűségi lajstromán. A XVIII. század elején — éppen a porcelán feltalálása és elterjedése következtében — a fajansz elvesztette azt a népszerűségét, mellyel egy évszázaddal előbb még rendelkezett. Nem csoda, ha a kor egy olyan kerámiai alapanyagot igényelt, mely ugyan többé-kevésbé rendelkezik a porcelán szilárdságával és a fajansz szépségével, de árban mindkét műfajnál olcsóbb, ezért bárki által könnyen elérhető. Ez az Angliában, a XVIII. század közepén felfedezett kőedény volt. Érthető, ha ez a kerámiai alapanyag hamar elterjedt és Európa-szerte népszerű lesz. Nálunk Magyarorr szagon Holicson készítettek elsőként kőedényt, de a 90-es években már Budán, majd 1800-tól Kassán, Körmöcbányán, 1801-től pedig Pápán is készül kőedény.

6 Nem hallgathatjuk el, hogy már az 1760-as években megpróbálkoznak a nyugat-magyarországi Csáván — a mai burgenlandi Stoob-on is — olyan edények készítésével, melyek lényegüket tekintve ugyanolyan fajanszok voltak, mint Holies, Tata vagy Buda készítményei, anyagukban azonban olyan komponensek voltak — méghozzá igen magas arányban —, melyek a kőedényeket, illetve a kőcserepeket jellemzik.

7 Az angol kőedényeknek — főleg az un. Wedgewoo-oknak — fontos eleme a földpát. Nálunk — mint ez köztudott - nem voltak földpátos lelőhelyek, ezért a földpátot mészpáttal helyettesítették. Az így készült edények a bennük lévő mésztartalom következtében nem bírták a magas hőfokot, ezért nem égtek tömörödésig, mint földpátos rokonaik. Testük ugyan fehér vagy sárgásfehér volt mint a porcelánoknak, ezért megjelenésükben annyira hasonlítottak hozzájuk, hogy sokszor csak nehezen különböztethetők meg azoktól. Ezek az edények tehát megjelenésükben ugyan hasonlítottak a porcelánhoz, tulajdonságban azonban sokban különböztek tőle. Míg a porcelánok anyaga kemény, ütésre szikrát ad, a mészpátos kőedények anyaga annyira porózus, hogy kés9