Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

A mártírhalált halt két bányász mellett megsebesültek még Noviczky István ifjúmunkás somsályi, Molnár Alajos csernelyi, Páska Márton somsályi, Barta Csehes Pál csokvai, Dobos B. István és Hreben Mihály somsályi bányászok. A közelharcban különösen Papp Léka Gyula ományi, Prosek József, Kocsis Vitkó István somsályi, Uthi Bertalan hódoscsepányi, Alsó Papp József és Pap Léka Lajos bányamunkások vettek részt. A két mártír bányász temetésén a bányatelep munkásságának nagy része megjelent. Említésre méltó, hogy az ózdi gyári szervezett vasas munkások, közel 150-en, vörös zászló alatt, rendezett sorokban vonultak fel a temetésre. De ott voltak a környék bányamunkásai is. így a temetés nagy tüntetéssé vált az önkény ellen. Az ózdi vasasok vezetője mondott gyászbeszédet. A temetés napjára egy század katonaságot vezényeltek a bányatelepre. Három gépfegyvert állítottak fel különböző helyen. Amikor az ózdi vasasok megjelentek a telepen, minden gépfegyvernél megerősített harcállást foglaltak el. A tragikus események után nem járt senki sem dolgozni, sztrájkoltak a bányászok. A telep elcsendesedett, de mindenki tudta, hogy a csend nem tarthat sokáig. A közelharc résztvevői közül a csendőrség elfogta Alsó Papp Józsefet, Bújna Józsefet, Papp Lisza Lajost, Tarjám Józsefet és a letartóztatott Dandó Pállal együtt a kassai börtönbe szállították. Katonának bevonultatták Csépányi Danicskó Jánost, Fehér Józsefet és Kocsis Vitkó Istvánt. Néhány nap múlva, 12-én délután 6 órakor a bányászoknak újra fel kellett venni a munkát."

104 A munkásszolidaritás szép példáját mutatja a következő eset: „Az ózd vidéki gyárakban és bányákban gyűjtést indítottak a somsályi (és az ugyancsak ebben az időben történt korompai) sebesültek számára, összesen 3153,90 korona gyűlt össze. A gyűjtésből Papp Léka Ljos 210, Dandó Pál 292, Alsó Papp József 352, Tarjáni József 352 koronát kapott." írja a Bányamunkás 1918. november 2-i száma.

105 Ugyanakkor a RIMA urai e tragikus eseményt, a Somsályon kialakult helyzetet a munkások jogos követelését az 1918. június 6-i igazgatósági ülésen „lázadás"-nak minősítik. A rájuk jellemző módon a következő megjegyzéssel intézték el és hunytak szemet a történtek felett: „A munkásság a tavaszi hónapokban mindinkább agresszív viselkedést tanúsított, amely körülmény többszörös komoly kitöréshez vezetett; különösen az Ózd—nádasdi bányákban, és a gyárakban sajnálatos események történtek. A somsályi bányamunkások körében április 9-én kitört lázongást csakis a gyorsan megjelenő csendőrség tudta elnyomni, de szerencsére még mielőtt az komolyabb következményekkel járó kihágásokra fajult volna el; de a puskának használata 72