Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

premontreiek Magyarországon való megjelenése, 1130 után, de még 1171 előtt történt.

73 Hatalmas birtoktestet hasított ki III. Béla király a tornai uradalom nyugati felén rokona és magas országos méltóságokat betöltő bizalmas udvari embere, a Miskolc-nembéli Domonkos bán számára. Az eredeti adománylevél nem maradt fenn, csak IV. Béla király egy 1243. évi oklevelében utal rá, hogy Pelsőcöt és tartozékait, többek között Csetneket, (Kun-)Tapolcát, Somkutat, Lekenyét, (Pelsőc-)Ardót is ugyanazokkal a jogokkal és kiváltságokkal adományozza el újból, amelyekkel ezeket a birtokokat elődei Domonkos bánra ruházták.

74 Minthogy Domonkos udvarispán majd bán neve 1188 és 1195 között kelt oklevelekben szerepel a fölsorolt méltóságok között,

75 bizonyosra vehetjük, hogy a kivételesen nagy értékű birtokadományozásra ebben az időközben, minden valószínűség szerint az 1190-es évek első felében, III. Béla uralkodása idején került sor, és miután Domonkos bán túlélte III. Béla királyt, bizonyára Imre is megerősítette apja adományát, ezért utal IV. Béla említett oklevelében elődeire. Mielőtt továbblépnénk a történelemben, fordítsuk figyelmünket a névtelen jegyző, Anonymus személye felé, akiről csak annyit tudunk, hogy valamelyik Béla király jegyzője volt. ő egész sor olyan főúri család hagyományait is beleszőtte művébe, akiknek tagjaitól a királyi udvarban hallott családjuk — nyilván kissé kifényesített — múltjáról. Márpedig a Bors utódoknak éppen III. Béla király udvarában volt a Miskolc-nembéli Domonkos bán személyében olyan jelentős képviselője, akivel a királyi jegyző rendszeresen találkozhatott, aki rokona és hű udvari embere volt a királynak, fontos országos méltóságokat töltött be, és utóbb királyi adományként elnyerte annak a tornai királyi uradalomnak a nyugati felét, amelynek Bors által történt betelepítésére Anonymust utalni látjuk. Domonkos bán nyilván ápolta ősapja, Bors haditetteinek és telepítésének történetét, talán ki is kerekítette kissé a családi hagyományt, hogy jobban megalapozza az értékes királyi uradalom egy jelentős részére irányuló kérelmét, amelyet a király hűséges szolgálatai jutalmául (vagy inkább hűségének biztosítása végett?), talán a rokoni kapcsolatukra

76 is tekintettel teljesített. Lehet, hogy éppen Anonymus írta meg királyi jegyzőként az erről szóló adománylevelet. A Bors-utódok e vidékre vonatkozó családi hagyományainak a Gestában való leírása megerősíti azt a más szempontok alapján is valószínűsített föltevést, hogy Anonymus III. 73

7K I. 105,116; GyörffyGy. 1963.45-47,96-100. 74 Fejér IV. 1.290. ""RA L 1.47-51. 76 RA I. 1.50,136,151; 1.2. 185. 32