Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)
tatások teljesítése között. 44 Ezek a rab állapotú szolganépek részben a honfoglaláskor magyar uralom alá került korábbi lakosság, illetve ennek leszármazottai voltak, és a háborúk, kalandozások során fogságba ejtett, elhurcolt rabszolgák, de hozzájuk kell számítanunk a honfoglaló társadalom nagy tömegű magyar szolganépeit is, 4 5 és soraikban a paraszttá váló szabad magyar pásztorok is jelentős számban előfordulhattak. 4 6 így alakulhatott ez a Bódva völgyében is. A Borsodban meghódolt és foglyul ejtett, többségében földművelő korábbi lakosság egy része helyben maradva a honfoglaló nemzetségfők birtokain dolgozott, más részüket a nemzetségi szállásterületen túlra, a Bódvaszilasi-medencébe, a Torna völgyébe telepítették és tovább északra a Szepességig, a fejedelem birtokára — Anonymus szerint Bors volt a telepítő —, létrehozva ezzel egy szolgálónépi szervezetre épülő fejedelmi, majd királyi uradalmat, prédiumot. A letelepítettek többségét magyar szolganépek tették ki, de mellettük és közöttük ott volt egyrészt a helyben talált, föltehetőleg gyér későavar, esetleg valamelyes bolgárszláv népesség, másrészt a délebbre elterülő, népesebb borsodi vidéken meghódolt és ide áttelepített későavarok és bolgárszlávok csoportja is. Ennek a telepítésnek az emlékét őrizte meg Anonymus Gestájának idézett részlete. Az így kialakított tornai uradalom jóval nagyobb volt, mint a későbbi Torna vármegye: keleten hozzá tartozott a mai Szepsi és környéke, valamint Jászó és környéke is, 47 nyugaton részét képezte Pelsőc és Csetnek vidéke, és fel északra a Gölnic-folyón túl a Szepességre is kiterjedt, délen pedig a Sajó völgyében Pelsocardó vidéke, 48 a Bódva völgyében, amint említettem, a perkupái völgyszoros képezte a határt. 4 9 Az uradalom központja, udvarháza a Torna-völgyben felépült földvár lehetett, amelynek neve — minthogy az oda telepített magyar népesség mellett és között délszláv népelemek is voltak — párhuzamos névadással magyarul Várad, a bolgárszlávok nyelvén Zemlin lett. Mindkét elnevezés fennmaradt napjainkig. A dombot ma is Nagy-Várad vagy Váradka néven nevezi a lakosság, mellette pedig a múlt századi helységnévtárak és egyéb iratok is nyilvántartották Zemplén- vagy Zemlénypuszta nevét. 50 44 Heckenast G. 1970.76. 4 s Molnár E. 1949. 184. **LedererE. 1959. 72; idézi Heckenast G. 1970.74-75. "Györffy Gy. 1963. 45, 96, 98,146-147. 46 Fejér IV. 1. 290-293;Katona T. 1981. 316-318. 49 Dl 64.007 50 Hnt. 1863.866. 27
