Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

az legurult a völgybe. Azóta viseli a hely ezt a nevet. Sajónémeti szélén szintén áll egy kápolna, amit Béla király menekülésének emlékére emeltek. (Ezt 1912-ben állították az ún. Salétromos-dűlőben. Korábban is állt azon a helyen egy szerényebb, kisebb Béla-kápolna, fehérre meszelve.) Bizonyára nem véletlen, hogy a kápolnákat egykori kisnemesi falvak állították. A történeti hősökhöz fűződő néphagyományokat a Barkóságban inkább a nemesség ápolta. Mindamellett a tatárok elől menekülő Béla király helyi mondákban élő népi hőssé vált, akit Mátyás királynál is többet emlegettek. Mátyás igazságosságáról a leggyakrabban emlegetett történet az, hogy a közeli Putnok szőlőhegyén megkapáltatta a dölyfös urakat. Ott az egyik présház homlokzatára erősített márványtáblán olvasható: „Hunyadi Mátyás nagy királyunk 1475-ben, Putnoky János várkapitánysága idejében, ebben a szőlőben kapáltatta meg a főrangú vitéz urakat, hogy a munkát becsülni tanulják. Az igazságos fejedelemről ezt az emlékezést Kováts Antal és neje vésette ide 1926-ban." Sajónémeti néphagyomány szerint Mátyásnak egy kastélya volt az ottani várhegy oldalában, a Tündérparton. Onnan ment át Putnokra a nemesekkel és a szőlőhegyen kapára szorította az urakat. A sajónémeti várból Mátyás vezérei füstölték ki a zsebráknak nevezett huszita cseheket. Ma már csak egy kereszt látható a tetőn, amit Pyrker egri érsek állíttatott az 1830-as években. A Tündérpart pedig onnan vette a nevét, hogy élt valamikor a várban egy veres bán a leányával, aki szerelmes lett egy halászlegénybe. Lejárogatott munkáját nézni a Sajó-partra, de egymásé nem lehettek. Egy 1868-ban közölt néprege szerint a fehér lány, a tündér lány járta valaha azt a partot, árnya azóta is fel-feltűnik, s az öregek sokat tudtak mesélni róla. A huszita csehek emléke főként várakhoz, egykori erősségekhez kapcsolódik. Domaházán a Veresvárról azt tartják, hogy egykor rabló csehek éltek benne. Igen régen vágott utak, sáncok láthatók a közeli ormokon, bérceken is. Ajnácskő vidékén a Pogányvárat hozzák kapcsolatba a huszitákkal. Gömör— Kishont megye monográfiája írja róla: „A községnek egyik nevezetessége a Ragács, hajdani tűzhányó, a pogányvári kráter, mely a hagyomány szerint onnan veszi elnevezését, hogy a csehek idejében a husziták az e hegyen található salakdarabokból váracsot építettek, melyet a lakosok Pogányvárnak neveztek el." A Sajó-menti várak közül Vadna és Galgóc erőssége nevezetes ilyen vonatkozásban. Ezekről a Vasárnapi Újság 1861-ben írta: „A várak már elenyésztek. Az a hiedelem van elterjedve, hogy e két vár egy föld alatti folyosó által volt összekötve, mely a Sajó alatt is átvonult. Ekét várat 1457-ben építették Komoroczky és Valgatha cseh huszita rablók, kik zsarolták, fosztogatták és kínozták az utasokat. Komoroczky e czélra egy roppant nagyságú 155