Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Borsodi Kismonográfiák 15. Miskolc, 1982)

14. kép. Fagerendelyes kerülő eke. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. a háromnyomásos gazdálkodás egészen az 1950-es évekig. Egyik járásba őszi gabonát vetettek, a másikba tavaszi kalászosokat és kapás növényeket, a határ harmadán pedig fekete ugart hagytak, amit sertés-, juh-, ökör- és libalegelőnek használtak. Az ugart háromszor szántották meg őszi vetés alá. Pünkösdkor volt az ugarszántás, július elején a második szántás és szeptemberben a harmadik. Tavasziak alá csak egyszer szántottak. Tagosított határokban több takarmányt termesztettek, megszaporodott a marhaállomány, a juhnyájak pedig az erdőre szorultak. Az 1910-20-as évektől a nyomásos határokban is megszűnt a fekete ugar, helyette takarmányt vetettek (szarvaskelet, lucerna, bükköny, herefélék). A szántás helyenként - Domaháza, Sikátor, Zabar - még az 1950-es években is fagerendelyes kerülő ekével történt (14. kép). Ennek fontos alkatrészei (ekefej, kormány, ekevas, talp, farslóf) vasból voltak, de az ekeszarv, a gerendely és az ekecsök fából készült, akárcsak a talyiga alkatrészei (vezérfa, csákató, vánkos, tengely). Az ekét a gerendely végébe szúrt ragasztószög és a patying kapcsolta a talyigához, a tézslát pedig a vezérfa végén levő vashorogra (csikótó) akasztották. Domaházán és környékén még az 1960-as évek elején is 4 49