Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

le a hátukra kötött ponyvában (16. kép). Általában lajtrás szekérrel hordják haza a gabonaféléket úgy, hogy a szekér alját kévékkel kibélelik, majd a kévéket két oldalra rakják kalásszal befelé. A rakományt nyomórúdáal szorítják le. Egy szekérre 7—8 kereszt is felfér. A szálas gabona cséplésig történő elraktározásának helye a Hegyközben a csűr. A behordott szálas gabonát a csűrfió kokban helyezték el. Csak akkor rakják kazalba, ha valamilyen ok miatt nincs csűr, vagy nem fér az épületbe. A 4—5 holdas gazdaságokban már mindenütt megtalálhatók a csűrök. Ezeket háromféle módon helyezték el a telken. Az általánosabb, amikor a lakóépületre merőlegesen, annak a végében áll és az udvartól elrekeszti a kertet (17. kép). Ritkább megoldás, amikor a lakóházzal párhuzamosan építik a csűrt. Kisebb gazdaságokra és újabban jellemző, hogy a lakóházzal egy sorban, annak a végébe építik. A régebbiek háromosztatúak: középen a cséplés helye, a szűrő, két oldalt a csűrfiókok, fiókok helyezkednek el. Ezek oldalához rendszerint külön kis pelyvdsfiókot, pelyvatartót is építettek. A legrégibb csűrök boronafalú, ún. ravatos épületek voltak (18. kép). A 19—20. század fordulójától építettek gerendavázas, magasabb csűröket, aminek a cséplőgéppel való cséplés elterjedése az oka. Ezek oldalát csak másfél méter magasságig fonták be paticcsal, illetve zsilipéit technikával bedeszkázták. A gerendavázas csűrök a lakóháznál jóval magasabbak, tetőszerkezetük szarufás, régebben zsúpszalmával, ritkán zsindellyel fedték. A Hutákból a csekély gabonatermesztés miatt hiányoznak a nagy csűrök, csak a ház végébe épített kis épületeket (pleven) találunk. Ezekben cséplés után tűzifát tárolnak. A szemnyerés a 19. század végéig a kézi cséppel történt (19. kép). Színhelye a csűr szérűje (szűrő), amit az asszonyok a munka előtt marhaganéjos sárral egyenesre simítottak. A cséplésnek két formáját ismerték: szemre és szalmára csépeltek, illetve zsúpot készítettek. Az első esetben a kalászával felfelé állított kévéket kötésig leverték, agyalták, majd lefektetve és a kévéket szétbontva mindkét oldalról megódalozták. Tetőfedő zsúp készítésekor lefektetik a kévéket kalásszal szemben, majd végigcsépelik. Megfordítás után ódalozzák. így a szemek nagy részét kiverik. A zsúpkészítés további munkája télre marad. Ekkor már szétteregetik a kévéket, nyomórúddal rögzítik, majd megforgatva kétszer végigcsépelik. Két kévéből kötnek egy zsúpot, amit tetőfedéshez kicskánák és sznobkának dolgoznak fel. A cséplés férfimunka, sokszor többen dolgoztak együtt, s ilyenkor összehangolták az ütéseket. A kicsépelt szalma összehúzásánál és forgatásánál a két- és háromágú javillát és a szűrőgereblyét használták. A kézzel hajtott cséplőgépek a Hegyközben a múlt század végén tűntek fel. Néhol több ember összeállva vásárolta, de inkább egyegy jómódú gazda vette meg, és bérbe adta. Egy gép mellett rend- 36