Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
edény készült Miskolcon. Ebből is kiderül, hogy a hosszúkás alakú bélyeggel ellátott edények az első, a kör alakú jegyet viselő edények pedig a második részvénytársaság idejében készültek. A Koós-féle kőedénygyáron kívül egy másik kőedénygyárról is tud a miskolci szakirodalom. 33 „E gyár termékei a tataiakhoz hasonlóak, s gyártmányain a város neve mellé Novothny gyártulajdonos neve van bepréselve." (Mihalik József: A Kassai Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma; Kassa, 1903. 204. 1.) Az újabb kutatások, és múzeumaink anyagának áttekintése nem igazolja Mihalik Novothny-féle gyárra vonatkozó feltevését. 1876 és 1903 között elképzelhetetlen a gyár létezése, mert ebben az időben Koós Mikkívül senki sem foglalkozott Miskolcon porcelánkereskedéssel, porcel án f estéssel vagy porcelán-, illetve fajanszgyártással. 1870-ben sem szerepel Novothny nevű iparos Miskolcon, ellenben a kassai iparegyesület tagjai között találkozunk egy Novothny Ferdinánd nevű gyárossal, aki kassai lakos volt 1870-ben. Miskolci kerámiagyárosként való szerepeltetése azonban semmivel sem bizonyítható. A Gőztóglagyár készítményeit is ugyanúgy védjeggyel látták el, mint a korábbi gyárak áruit. A tárgyak legnagyobb részét kézzel festett védjeggyel jelölték meg. A védjegy az avasi templom harangtornyát ábrázolja a dombon, egy fával. A dombvonal alatt egy „M" betű, a Miskolc név kezdőbetűjét jelzi (készült: 1919—1924-ig). Néha a festők neve és betűi is megtalálhatók az edényeken festve vagy karcolva. • • * • Biszterszky és Butykay — a gyár tulajdonosai — miskolci kereskedők voltak. Biszterszky Imre fűszerárus volt és a körmöcbányai kőedény gyár bizományosa, majd a kőedénygyárból való kiválása után, ismét kereskedőként szerepel, nemcsak az 1820-as években, az 1830-as évek elején, hanem még a 40-es években, gyártulajdonossága idejében is. Sok mindennel kereskedett, 1838-ban például ő szállítja a városnak a közvilágításhoz szükséges világítóolajat. Ügy hisszük, ezzel meg is adtuk a választ arra a kérdésre, hogy ki volt — legalább az első időben — a kőedények miskolci árusa. Bár 1836-ban már Butykay a kizárólagos tulajdonos és Biszterszkyről — legalábbis a gyárral kapcsolatban — a források nem beszélnek, alig sikerül egyetmást megtudnunk, mégis többször együtt szerepelnek még 1840-ben is. Butykay és Biszterszky valószínűleg közös üzleti üggyel kapcsolatban kerültek egymással kontaktusba. Butykaynak, mint kereskedőnek, később sem volt szüksége arra, hogy Miskolcon lerakatot létesítsen. Furman B. Ferdinánd csak akkor válik a miskolci kőedénygyár bizományosává, amikor a gyár Butykay bukása után átkerül Povovszkyhoz. Butykay kiterjedt keres85 kedést folytatott már a 20-as évek végén, a 30-as évek elején. Ke-
