Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
hez természetesen csak átlátszó mázakat lehet alkalmazni. A máz összehúzódási képességének teljesen egyezni kell a cserépével, mert ellenkező esetben vagy apró hajszálrepedéses mázt kaptunk, vagy pedig a máz egyszerűen lepattan a cserépről. A mázzal való égetés rendszerint jóval alacsonyabb a nyers égetésnél. Az égetés alkalmával Chamotte dobozokba helyezzük az edényt, hogy a láng és füst káros hatásától megóvjuk. Ez az itt felsorolt eljárás úgy a földpátos, mint a meszpátos kőedény gyártásánál csekély eltéréssel majdnem azonos. 1 " A kőedény is csak ellentmondásosan tudta kielégíteni a sok irányú használati követelményt. Alig valószínű, hogy használták azokat a tálakat, tányérokat, melyekre olyan neves közéleti férfiúkat festettek mint Wesselényi Miklós, Széchenyi István stb. A kőedénynek e kifejezetten díszítő rendeltetését különbözőképpen magyarázzák. Mindenekelőtt a silányabb minőségű hazai alapanyagot egyik és a külfölditől eltérő összetételt emlegetik másik okként, a kőedénynyel szemben támasztott bizalmatlansággal. Nyilvánvalóan az is fokozta a bizalmatlanságot, hogy gyártásával gyakran visszaéltek. A kőedény anyagának finomságán túlmenően a fajansztól abban is eltér, hogy kvarctartalma magas. Előnyei viszont úgy érvényesülnek kellőképpen, ha kiégetése megfelelő hőfokon történik. Ebben az esetben az anyagában domináló kvarctartalom igen szilárd és ellenálló. Ha azonban az égetési hő alacsonyabb, anyagának kvarctartalma nem olvad össze az egyéb alkotóelemekkel és így közönséges fajansz keletkezik. Ha a miskolci kőedénygyár készítményeit finomság, művészi kivitel és technológiai eljárásmód alapján vizsgáljuk, lényegében hasonló eredményre jutunk, mint a kérdés általános vizsgálatakor. A miskolci kőedénygyár az 1840-es években, az iparműkiállítások idejében — amikor a kiállított árukat minősítették — már nem működött, ezért a készült áruk sajátosságairól mai technológiai ismereteinek alapján kényszerülnek állást foglalni. Hangsúlyozzuk, a miskolci kőedénygyár készítményei sohasem váltak ki különleges minőségükkel, — mint az iglói és a körmöcbányai készítmények —, de kifogás tárgyát sem képezték soha. A pápai gyár súlyos krízissel készülődik az 1820-as évek elején, s kénytelen árat leszállítani. Miskolc alapítása, létesítése aránylag szerencsés időben történik. Az 1830-as évek elején a körmöcbányai gyár életében fennakadás, zavar mutatkozik, s a telkibányainak sem sikerül ekkor még megfelelő tárgyakat készítenie. Ugyanis csak hosszú próbálgatás, kísérletezés után sikerül a hidegfestésről az égetett eljárásra áttérnie. A miskolci edényeket többször és többféleképpen minősítették, kategorizálták, nemcsak technológiai kivitel, hanem orientáció szerint is. Igv például a legelső, ún. Butykay—Biszterszky-féle kőedénygyár készítményei — az eddigi irodalom szerint — „szép szöllő- és
