Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

Ebben az időben a hatalmas török császár kétezer mérő gabona adót vetett ki a városra, hogy azt vigyék Buda várába, amelyet akkor már ő tartott elfoglalva; ezt a miskolci lakosok serényen összegyűjtötték és saját költségükön nagy fáradsággal el is szállították Budára, és nem jelentett akadályt a gabona drágasága sem, amikor egy mérő gabona 3—4 forintot is megért, bár ők maguk és drága gyermekeik a koplalástól és az éhségtől csaknem elvesztek. Ez alkalommal a fent említett lakosok a budai vár újjáépítésére igen sok kocsit voltak kénytelenek odaadni tavasztól őszig, a házi gazdálkodás hihetetlen kárára. Ez alatt a viszontagságos időszak alatt egy bizonyos hadnagy, Murányi István és a vele együtt szolgáló hajdúk, meg kóbor, gyalogos katonák éjszaka beütöttek a városba, a lakosokat a kiszabott pénzösszeg befizetésére szólították fel, a szolgabírót, az esküdtet és a szenátorokat elfogták, bántalmazták, illetlen tréfákkal szidalmazták, és nem mentek vissza addig, ameddig a feldúlt házakból, amelyekben alig volt annyi pénz, hogy a török adóra fussa, több mint 250 forintot össze nem szedtek. Eközben Petrótzi István úr őnagysága, aki Ónodon tartózkodott, Miskoltz város bíráját magához rendelte; ez a parancsra késlekedés nélkül felkészült az útra; és már nem volt messza Önöd városától, amikor egy Tarái Imre nevű kuruc hadnagyba ütközött, aki annyira megkínozta, hogy fél évig kellett feküdnie. Ugyanaznap ugyanez a hadnagy öt zsákmányoló társával betört a városba. Midőn őt a polgárok a szolgabíró vezetésével el akarták fogni, biztonságáról gondoskodva, feleségével és öt társával együtt egy pincébe vette be magát, és onnan semmi módon nem lehetett kihúzni; a pincét tehát felgyújtották. Felesége nem tűrte sokáig a füstöt, ezért férjénél okosabban egy társával együtt a tűzön keresztül kirohant, a többi elvetemült rabló pedig a füsttől megfulladva elpusztult. Ugyanebben az évben a császári csapatok vezetője, Schultz őméltósága, mikor katonáival együtt Rozsnyóra akart menni, Miskolc lakosaitól 12 000 kenyeret követelt; közben az elébe jövő nemes Janka Pétert tömlöcben őriztette, míg a kenyereket meg nem adják; ebből az őrizetből fent említett Janka úgy szabadult ki, hogy kölcsönkért Lőcsén nemzetes Gombos Imre úrtól 1000 és néhány tallért a kiváltására. Ugyanebben az évben még rosszabb dolgok is fenyegették a várost. Ugyanis a szövetséges németek, akik akkor Léván, Korponán, Ajnátzkőn és Szendrőn időztek, négy magyar nemes zászlóőrrel együtt rajtaütöttek a városon. A lakosság ugyan a magyar vezérek előtt nem titkolta megdöbbenését és meg is kérdezte tőlük, tudják-e, hogy nem ellenséghez, hanem polgártársakhoz jöttek: nem jut-e eszükbe, hogy őseik együtt- szerezték meg ezt a földet, amelynek elpusztítására most a németekkel együtt jönnek; hogy ők az ugyanolyan nemzetségből származó népek és honfitársak. Csillapuljon már bennük a harag, bármennyire ellenséges érzülettel és elszántan 4