Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

részben pedig kövérebb termőföldből áll; de sehol sem annyira kövér, hogy ne férne rá a földekre a trágyázás. Magán a síkságon gabona terem és Pán legelteti nyáját, azonban Ceres istennő sosem olyan bőkezű, hogy a termés elég legyen a város minden lakosának, Pán sem tud gereblyéjével annyi szénát összehordani, hogy az istállókat télen megtöltse. így azután, akiknek nincs birtokuk a szomszéd falvakban, a takarmány hiányán készpénzzel, vagy váltóval kell segíteniök. Azt mondják, hogy az anyarozs (secale) amit a neves Linné raphania-nák nevez, ritkán előfordult ugyan a gabona közt Miskolcon is balszerencsés években; viszont azt, hogy ennek elfogyasztása miatt a Sauvages-féle bizserkór járványszerűleg pusztított volna, eddig még senki sem említette az utókornak. Ami pedig ennek gyógyszerként való használatát illeti, arról azt hallottam — bár sose hallottam volna! —, hogy bábaasszonyaink, sőt még egy nemes asszony is, akinek mint orvosi tanácsadónak bejárása van bizonyos előkelő nemesi házakba, az anyarozs porát a szülés megkönnyítésére alkalmazzák. De az ilyen félelmes külsejű ráncos anyókák nem tudják, hogy ez az anyarozs szörnyű erejű mérget tartalmaz, és ha az ilyen boszorkányok a híres Vogelt olvasnák a bizserkórról, ami az anyarozs fogyasztásából keletkezik, nem kétlem, hogy megdöbbennének, hajuk égnek meredne, és úgy óvakodnának attól, hogy ezt ajánlgassák, mint ahogy félnek a kutyától vagy a kígyótól; Így fejezte ki magát e kérdésben az idézett szerző: Praelect. Acad. de Cognoscend. et curand. Praecip. Corp. Hum. Affect c. művében (V. könyv, 492. fej., 397. old.): Kezdetben — így ír — szúró és hangyacsípés-szerű bizsergessél együtt járó végtagzsibbadás és hátfájás fogja el az egész testet. Kevéssel ezután a tagok hol megmerevednek, hol rángatóznak, hol összehúzódnak, egyszersmind merev lesz a szem, vagy kifordul, gyakran széthúzódik a száj, a garat összeszorul, a nyelvet elharapják. Minden izom hevesen fáj, úgy, hogy némelyik beteg fájdalmában kiabál, sőt annyira önkívületben van, hogyha meg nem kötözik, ide-oda rohan, és súlyos sérüléseket szenved. Egyesek látásukat vesztik el, mások eszüket, úgy, hogy vagy elbutulnak, vagy búskomorak, vagy mániások lesznek. Néha láz, vagy telhetetlen éhség is keveredik a tünetek közé, sokakat ezenkívül szörnyű émelygés és hányás kínoz, sokaknak az egész betegség alatt hasmenésük van. A végtagok ismételt rángatózó mozgás után olykor megdagadnak, és gyakran vízhólyagocskák, nyirokcsomók, vagy hólyagos fekélyek támadnak rajtuk. Némelyeknek orrvérzése van, vagy a vér visszavetődik a tüdejéből. Másoknak leesik a köröm az ujjaikról. Az őrjöngési rohamok egyszer, kétszer, háromszor és még többször is visszatérnek naponta; és egy-két órán belül ismét elmúlnak, úgy, hogy igen gyakran izzadás és bódultság követi őket, és kábultság marad vissza. Ennek az egész állapotnak vagy gyorsan, az első héten vége lesz, vagy lassan múlik el, egy, két, sőt több hónapon belül, úgy, hogy sokan el is pusztulnak, mások pedig életben maradnak ugyan, de más idegbetegségbe esnek, epilepsziát, elmebajt, paralízist, tetanuszt, tüdővészt kapnak, vagy végül izzadás és viszketés után jutnak túl a válságon és gyógyulnak meg. Sok em-