A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

azok közé tartoztak, kik nem nézve sem jobbra, sem balra, egyedül keblük sugallatát követve, „pro patria et libertate" jelszó alatt rohantak egy eszményi küzdelembe. Borsodmegye pedig egyike volt Rákóczi megyéinek. Megilletődéssel csoportosuljunk tehát ma ezen a helyen, mely az ő tulajdona volt, melynek vára sokat látta az ő falai között. Megilletődéssel csoportosuljunk, mert innét a Sajó vizének partjairól hangzott el a nagy fejedelemnek felemelő szózata : Küzdelmünk célja az, hogy a magyar status bevétessék az önálló népek törzskönyvébe, mert Isten úgy akarja, hogy e nép ne legyen sem zsarnok, sem szolga, csak független és szabad. A nagy fejedelmet dicsőteljes apotheozissal hazahoztuk és eltemettük. De e föld, amelyen állunk, e föld, amelyen eltávozása után megosztozkodtunk, szemrehányóan figyelmeztet arra, hogy az eszmék, melyekért a nagy fejedelem mindenét feláldozta, még mindig megvalósulásra várnak. Az ország szabadsága és függetlenségéért ma is folyik még a nagy per, melyet a változott viszonyokhoz mért bölcs és békés eszközökkel előbbre vinni, eldönteni, kiharcolni követeli tőlünk a nagy fejedelem emléke iránti hűségünk és kegyeletünk. E kötelességnek teszünk eleget, midőn e nagy időknek emléket állítottunk s íinnak leleplezésére egybegyűltünk. Ünnepre gyűltünk, de nem egy személyt ünnepelünk mi ma, hanem egy eszmét, mindnyájunk közös vágyát és álmát, a haza függetlenségét és szabadságát. Nem egy személyt ünnepelünk, hanem a Rákóczi névben a hazaszeretet megtestesülését, mely arról regél, hogy miként kell megtenni, miként kell elszenvedni, miként kell feláldozni mindent, midőn a haza üdve, jóléte, a nemzet létkérdése forog kockán ; miként kell megvalósítani, megtestesíteni az igét : mindent a hazáért -- a hazát semmiért. Ebben a lélekemelő tudatban és meggyőződésben üdvözlöm a megjelent ünneplő közönséget, a vármegyei községek, egyletek, társulatok képviselőit, a szomszédos törvényhatóság területéről hozzánk érkezett vendégeket s felkérem az ünnep szónokát, hogy a borsodmiskolczi közművelődési és múzeumegyesület által emelt emléket beszédével felavatni szíveskedjék. Rákóczi Ferenc emlékezete. írta s 1907 október 13-ikán Ónodon szavalta: SZUHAY BENEDEK. Hol a Sajó siet le hömpölyögve És árja mos fehér csonthalmokat : Imádkozó nemzet borul a földre S a porszemeknek drága csókot ad. A mult idők emlékein borongva, Szívére csap egy néma fájdalom, S hogy elviselje ezt, a szent romokra Rózsát fakaszt dicsőítő dalom. A honfi bú, szívünk e drága kincse Hozott ma össze árva nemzetem. Hulljon le most a szolgaság bilincse; Minden igaz magyar ma itt legyen.