Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

mert az eset folklore-unkban unikum s másutt is kétségkívül a legnagyobb ritkaságok sorába tartoznék, ha egyáltalán előfordult valahol. Arra elég példát tudok, nemrég megjelent somogymegyei gyűjtésemben is utalok ilyenekre, hogy a nép ajkán termett, szűk helyi határok közt maradó dalnak nemcsak alapszövegét, hanem szerzőjét is sikerült kideríteni. De itt más esettel van dolgunk. Itt a költemény messze túlment a helyi költés határain s időben és földrajzi elterjedésben a népdal változásainak elég gazdag útját tette meg. Mindezeknél fogva méltán keltette föl nálam a nyomozó kedvnek azt a legmagasabb hőfokát, melyre csak a ritka fölfedezés tudata emel. Kiss József és Tóth Elek helybeli tanítók és Bodolay István lelkész segítségével összeszedtem több asszonyt és férfit, a kik a balladát el tudták énekelni, nevezetesen : Kecskés József, Kürthi György, Pócsi Sámuel, Erős Sámuelné, Szabó Sándorné és ifj. Kapitány János ottani lakosokat. Magának a költőnek több rokonát is megénekeltettem, mint a kik szintén tudják a költeményt. Részint általuk, részint más forrásokból értesültem Uj Péterre és a költeményre vonatkozólag még a következő érdekes adatokról: Uj Péter nem maga írta le verseit, hanem Vajda Szabó Ferencz most is ott élő ember bátyjának diktálta. Számos névnapi köszöntője és sírverse maradt fenn ilymódon, melyeknek egy részét mások is lemásolták s ezek ma is megvannak az illetőknél. Uj Péter összes költeményeinek Vajda Szabótól származó kéziratát a költő családja, majd pedig a másolónak fia is kegyelettel őrizték a költőnek 1886 január 8-án bekövetkezett halála után; ott jártamkor az egész gyűjtemény még sértetlenül meg is volt, pár évvel ezelőtt azonban egy Böszörményi Géza nevű műkedvelő folklorista, Jókai Mórra hivatkozva, elkérte azzal az Ígérettel, hogy ki fogja nyomatni s egy példányt küld belőle a családnak. Ez azonban nem történt meg, sőt az említett egyén nem sokkal azután, tudomásom szerint, Amerikába vándorolt ki s a kéziratok alkalmasint elkallódtak keze alatt. A Szűcs Marcsáról szóló éneket szerencsére sikerült idejekorán lejegyeznem, különben az említett Kecskés József bemondása mjdnem teljesen fedi az alapszöveget, mások is szinte