Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete

Tovább, tovább, kérlelhetetlen ég! Forgasd fel a rémült természetet, S szegezd rám életoltó nyíladat ! De, jaj, megszűnt a gyilkos férgetek, A hold előjön a homály megöl, A csillagok halvány fényt hintenek, Az ég derül. Rémítő éjtszaka ! Ah — holnap ismét hajnalom hasad. ESDEKLÉS. Ti boldogító érezések ! Ti kínos édes nyögdelések ! Te, kit nem ért kívülem más, Titokkal teljes hunyorgatás ! Ti epedő gerjedezések ! Ti néma együttmulatás ! Ti egybeforrt ölelkezések ! Te édes elragadtatás ! Elmúltok! — Ah, mindennek vége! Örömnapunk homályba tünt; Szerelmünk bájos édessége, S boldog csalódásunk megszűnt. Oh Chloris, élte nyugodalmát Kebledben hagyta kedvesed ; Utánad sír, enyhítsd siralmát, S hozd fel az elhunyt örömet. Ha ütsz ismét te boldog óra, Mely kínjaimnak véget vet, S ölembe zárja kincsemet? Ha fordul végezésem jóra? Oh sors, ne nyújtsd keservemet Tovább ez álvígság helyében, S önkényt leteszem éltemet Imádott Chlorisom keblében.