PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

Tokaj-Hegyalja és Zemplén megye településeinek leírása

Ez is hozzájárul, hogy ha nyárba kapál, Melyről a melegben megizzad a szakáll, Felkopik az álla népének ha sétál, ^ Eke, kapa, gyalom, itt a házaknál áll. Ki kapás, ki halász e városnak népe, Szántanak is köztük, azoknak van csépé, Ha hever megdagad éhségtől a képe, Ha nincs mire innya, elvesz színe s képe. Hosszára mellette van az országútja. Melyben nyomorúság, a baj útját fúrja, Gyakran közikbe is ő magát bebújtja, Csuda, hogy a sok baj őket meg nem fojtja. Itt pusztításával az elmúlt pestisnek, Ötszáztizenkettő száma a holt népnek, Ha csak harmad részét a teherviselőknek Kivesszük, szemléljük, eztet pusztahelynek. Azért is nem bírja nagy nyomorúságát, Sok számú gyermeknek látjuk árvaságát. Nincs kinek viselni ezek tutorságát."

0 Már ugyan görccsé vált a nyomorúságtól, Mint út mellett a fa a tengely szúrástól, Mely meg nem ragadhat mézgás forradástól, Ez is alig marad az elpusztulástól. Maga se tudhatja dolgát, hogy kezdődik, Mert a német lova hozzádörgölődzik, Utazók bajában éjjel-nappal fürdik, Sokszor a házából hajtogatják, űzik. Mert_egy végin dobol, más végin trombitál, fi .J sereg elment, más furir amott áll, Meg se hagyják hűlni a szálló ahol hál, ^ Ritka, hogy utcáján német nem handrikál. Vagyon e városnak élet je, búzája, Sajgón, Palandoron terem borocskája. Haraszton, Nagy Dezsőn, néha hordócskája, Megtelik lőrével rejtek lyukacskája. De a kupec késő akad meg ez helyben, Meszes, hány borához nincs kedve pincében, Mogyoróst, Margitét töltik az iccében, ^ Kit Lőcsére visznek, kit meg Libitzében. A népe nem színes, nem is cifrálkodik, Semminemű pompa, itt nem uralkodik, Csak kék suba, guba ő rajtuk tündöklik, Meddig a pokróc ér, csak addig nyújtódzik. Nem gyülevész a nép, hanem tősgyökeres, Atyafi sógorral bátran együtt keres, Nincs sok viszálykodás, nem törvényes, peres, Kevesebb a gyalog, mint sem a szekeres. Szorult e városban öt, vagy nat nemesség, Ez helyben az övék volna az elsőség, Az igazgatásban elvégeztetett vég, De mint hogy szegények, kevés a segytség. Szeretik itt egymást, de szeretik a vént, Az igazgatásban nem látnak szövevényt, Egyik a másikra nem öntik az örvényt Privilégiummal, mert őrzik a törvényt. Vagyon két korcsmájuk, van egy mészárszékek,