Kalmár János: Zrínyi fegyverek. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 7. Pécs, 1965)

helyen. A szöveg szerint az utolsó Zrínyi, Miklós a költő lehetett, második és valóban utolsó tagja e néven családjának. A Sermage családi hagyomány tehát rögzíti Zrínyi Miklósnak, mint tulajdonosnak a nevét, de egyben összezavarja a lefejezett Péter adataival. Tudjuk, hogy Zrínyi Miklósnak Csáktornyán is volt fegyvertára, ott tartotta katonái számára a török elleni harcban használt fegyvereit, családi ereklyéit, s ott gyűjtötte össze a töröktől zsákmányolt fegyvertárgyait is. A pallois útját nyomon követve, vizsgáljuk meg a palloson szereplő Csikulinyi és Sermage család genealógiai adatait. Még Zrínyi Miklóstól, a költőtől kapta Csikulinyi György, a horvát partvidék kapitánya ajándékba a grobniki uradalmat, zálogba pedig igen csekély összegért a nagyon jól jövedelmező pribicsi birtokot. Csikulinyi János Ferenc, I. Lipót királytól adományba kapta a szomszéd-vári uradalmat, amelykorábban a kivégzett Zrínyi Péteré volt. Csikulinyi János Ferenc leányát, Máriát, Moscon János vette feleségül. Moscou, szintén Mária nevű leánya Sermage de Gy Péter felesége lett. Fia, Péter Troyllus, s ennek fia Móric, unokahúgát Sermage Amáliát vette nőül. Az ő fiúk Dénes, s ennek fia Arthur a pallost fiára, Józsefre hagyományozta.' A pallost ettől a Sermage Józseftől vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum. Amint láttuk, a leszármazás Csikulinyi János Ferenctől a pallos utolsó tulajdonosáig egyenes és töretlen. Zrínyi Péter birtoka Csikulinyi János Ferenchez került és így juthatott hozzá Péter testvérének, Miklósnak szétszóródó javai közül, az egyik pallos. A család a palloshoz fűződő hagyományt ápolta, apáról-fiúra továbbadta. A pallost megbecsülték, s végül ezt a hagyományt a múlt században Sermage Arthur a pengére vésette, anélkül, hogy alaposabban utána kutatott volna a Zrínyi-család adatatinak, megörökítette egyben saját nevét is, a Milleneumi Kiállításra kölcsönadott pallos pengéjén. A pallos ugyanis ki volt állítva az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon, mint Sermage Arthur tulajdona Hofrainból, Steierországból. A pallos a XVI. század végének terméke. A legkiválóbb ilynemű munkák egyike. A Magyar Nemzeti Múzeum számára nagy nyereséget jelent a pallós megszerzése, mert egyrészt az amúgyis ritka és ' Turul IV. 1886. 100-102. vö. Nagy Iván: Magyarország családai, továbbá Kempelen Béla: Magyar nemes családok cs Illési Béla, Patkó Béla: Királyi könyvek. 1.2