Füzes Endre – Mándoki László: Baranya népe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 5. Pécs, 1963)

got. Korábban kétszerest (búza és rozs vegyesen), a századforduló táján azonban már jobbára tiszta búzát vetettek. Magtakarásra a kökényveszsző'ből kötött tüsökbarána szolgált. - Rozstermelés azidőben csak a Hegyháton és a német községekben folyt. Az aratás eszköze a csapóval felszerelt kasza volt. Itt-ott él még a sarlóval való aratás emléke, erre utalnak a kiállított fogazott élű aratósarlók. Kaszával rávágva arattak, vagyis a kaszacsapó által összegyűjtött szálakat a még álló gabonának döntötték. így könnyebb volt a marokszedés és a kévébekötés. Az elszállításig a kévéket keresztekbe rakták. A learatott és a szérűre hordott gabonából nyomtatással nyerték a szemet. E munka lényege az volt, hogy a szérűre ágy alt (elterített) szálasból lovakkal tipratták ki a magot. A nyomtatás jellegzetes eszköze volt a görbefogú fölöző'gereblye. A kinyomtatott szemet szórással tisztították, a századforduló táján terjedtek el a kézzel hajtható szelelő rosták. A német falvakban sohasem nyomtattak, hanem a búzát és a rozsot is kézicséppel csépelték ki. A zsúpnak szánt rozs cséplésére más vidékeken is a németeket hívták. Szántat pas hombárok 2C