Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)

építés módján való restaurálását ez tette szükségessé. A pécsi székesegyház ugyanis a lombard bazilikák mintájára sík mennyezettel volt fedve, bizonyára fából, ha ugyan nem nyitott fedélszékkel, amikor a tetőszerkezetet alulról látjuk. Az is lombard hagyaték, hogy a viszonylag kis keresztmetszetű pillérek távolállnak egymástól, ami szellős, tágas tér benyomást kelt, de csak könnyű faszerkezetű térlefedés, mennyezet, fedélszék hordására alkalmasak. Ugyancsak erre voltak méretezve a falak is. Amikor a XIV. században az oldalhajókat, a XV. században pedig a főhajót beboltozták, egészen más statikai helyzet keletkezett. A famennyezet súlyának hordására méretezett pilléreket, falakat a gótikus keresztboltozat feszítő ereje vette igénybe és lassanként szétnyomta a falakat. A boltozatnak ezt a kifelényomását Pollack Mihály a múlt század elején nem az ok megszüntetésével, hanem kulisszaszerű előépítménnyel próbálta felfogni, de az egyre erősbödő mozgást nem tudta megállítani. Schmidt pedig a falakat és pilléreket olyan rossz állapotban levőknek ítélte, hogy jórészükct le is bontja, bár az eredeti, könnyebb famennyezetet állította vissza. A gótikus átépítésből kevés bordarészlet maradt, még a legtöbbet mond a Szentlelket galamb alakban ábrázoló zárókő, melyen a boltozati bordák profilja is látszik. Ebben a gótikus periódusban néhány domborművei is gazdagították a templomot. A ránkmaradtakból kettőt érdemes kiemelni, mindkettő a XIV. sz. második feléből származik. Az egyikben gazdag gótikus fülkében egyházi ruhás alakok állanak e korra jellemző S alakú elegáns hajlásban. Még jelentősebb egy Szent György dombormű, ugyancsak gótikus keretben. A lovagi eszmény megtestesítőjét az Anjouk, különösen Nagy Lajos alatt nagy tisztelet övezte. Benne látták a lovagság, a lovagi rend égi védelmezőjét, a lovagi eszmény megtestesítőjét. Ez a lovagi eszmény volt a Róbert Károly által alapított Szent György lovagrendnek is névleges célja. Valójában a királyi család és a köréje gyülekező új vezetőréteg érdekszövetsége, a fennálló társadalmi rend védelmére alakult. Ennek ellenére a bizánci eredetű harcos szent tisztelete s ezzel ábrázolása nagyon elterjedt hazánkban. Pecséteken, freskókon, domborműveken örökítik meg a lovag alakját s a Kolozsvári testvérpár prágai bronzszobrán pedig ércbeöntve jelenik meg. Nos, a pécsi domborművön a ló mozgása, térbe kihajló mintázása olyasféle törekvésekre mutat, amit sokkal magasabb művészi szinten a prágai Szent György szobron valósítottak meg. A bejárati falon néhány reneszánsz faragványt állítottunk ki, ezek közül egyedül a Szatmáry pasztoforium oromvirága (akroterion) származik a székesegyházból. A ma is ott álló vörös márvány oltárt a XVIII. században restaurálták s ekkor pótolták oromvirágát újjal. Alighanem a vár kapujáról származik Csáktornyai Ernuszt Zsigmond címere. 1498-as évszáma, még inkább faragása már a reneszánsz szétterjedéséről tanúskodik s hogy ennek az új irányzatnak Pécsett jó talaja lehetett,