Dercsényi Dezső: A pécsi kőtár. ( A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 1. Pécs, 1962)

A fentiek támogatására legyen szabad csak a pécsi székesegyház falkép díszére, az esztergomi várkápolna néhány festett ornamentális töredékére, az ún. csatári bibliára, a Székesfehérvárott lelt s valószínűleg jogar töredékből származott filigrán díszekre, a III. Béla féle enkolpiumra hivatkozunk. Ezeken a pécsi díszítőkincs hatása mutatható ki. Ez az ízlésbeli, stílusbeli egység kihatott az egész országra, azonban csak a XII. századra jellemző; ekkor már a székesegyház építése rég megkezdődött, első, szinte keretet adó alakja már megfogalmazódott a XI. század második felében s a ránkmaradt kőanyag is azt igazolja, hogy ekkor sem nélkülözte az épületplasztikát. Nagy Lajos, Gosztonyi Gyula éles megfigyeléseken alapuló szellemes elmélete szerint a pécsi székesegyház római temetői bazilika helyén, annak részbeni felhasználásával épült oly módon, hogy a szláv korszak kereszténysége már megkezdte újjáépítését, majd a magyar államalapítás korában az ókeresztény temetőterületre települő püspökség befejezi e nagy művet. Ezt az elképzelést még ásatások sorozatának kell igazolnia, addig a faragványok közül csak néhány, fehérmárványszerű, anyaga és szalagfonatos díszítése miatt kiemelkedőt tehetünk a LX. század utolsó harmadára, arra ,a korszakra, melyben a szláv megtelepülök részére Pécsett templomot szentelt a salzburgi érsek. Az első székesegyház építéséről semmit sem tudunk, csak krónikás adat tájékoztat arról, hogy 1064-ben leégett és feltehető, hogy helyreállításához — püspöki székesegyházról lévén szó — hamarosan hozzáfogtak. E korai, XI. századi építkezésből néhány nagyméretű oszlopfő maradt ránk, alighanem a diadalívet hordozó oszlopkötegekről. Művészi alakítása nem annyira jelentős, mint az ábrázolások tárgya: Ádám az almával két sas között, baltával, sasra támadó kentaur, szirén ábrázolásait látjuk ezeken a fejezeteken. Stílusuk, tartalmuk az északolasz, közelebbről lombard épületplasztika fantáziájára utal. Ugyanúgy a nagyméretű, akantuszleveles fejezetek is. Esztergom, Buda István király korabeli faragványairól ismerjük ezt az irányzatot, mely a pécsi székesegyház első építkezésein is helyet kapott. A faragott kőanyag vallomása szerint a székesegyház nagyobb méretű építése, bővítése, átalakítása a XII. századra esik. Ebbőla periódusból több egységet lehet stílus, funkció szerint is megkülönböztetni, ezeknek az összefüggő csoportoknak a kőtárbeli felállítása azonban inkább a helyadta lehetőségekhez s azon belül az eredeti elrendezés logikájához igazodott, nem pedig a szorosan vett időrendhez. így került a kőtár északi, a bejárattól balkézre eső falának középpontjába a székesegyház nyugati kapuja, melyet nagyrészt helyre lehetett állítani, ma mégis eredeti helyén, a templomon pontosan faragott másolat áll. Pedig már szűrkés és fehér színű, márványszerű kőanyaga is említésreméltó. Dályáról származó római sírkövekből faragták át, amit a baloldalán még