Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
IN MEMORIAM - Pásztor Andrea: In memoriam dr. Ujvári Jenő
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 606 számomra előnyösen sült el. Egy részről 10 év után vezetőnek lenni illetlenség: már nem tud az ember igazából hatékony lenni, az a gyanúm. Ekkor, ’ 93 második felében kerültem ide, a Várostörténeti Múzeumba és itt voltam ’ 94-ig. Akkor képviselő lettem, ’ 96-tól pedig alpolgármester 6 évig. Tehát sose tudja az ember, hogy a sorscsapásnak vélt események hova sodorják. Összegzés Nem egy dicsőséges 10 év volt ez, de a ’ 60-as, ’ 70-es években meglendült magyar múzeumügy felfutó ágnak a végkifejlete. Tőlem függetlenül úgy alakult, hogy ezen a csúcsponton kerültem a múzeum élére. Akkor már érezhető volt, hogy ez sokáig nem folytatható. Nem azért, mert nem volt rá elég pénz – mint most, sajnálatos módon –, hanem az elvek miatt. Más szemlélettel kellett fölépülnie a magyar múzeumügynek, és ezt nem lehet fölülről irányítani: ezt a területnek kell magából kiérlelni és kimunkálni, hogy a nevelő, képző, világra nyitott intézménytípus a múzeum eredeti céljaival, a gyűjtéssel és a megőrzéssel egyenrangúvá váljon. Ezek a folyamatok megindultak már a nyolcvanas években és talán folytatódnak most is. Tehát egy nagyon szilárd, nagyon kiépült, nagyon nagyléptékű múzeumi szervezetre épült az én lehetőségem. Hogy aztán az utókor hogy ítéli majd meg ezt a tíz évet, már nem rajtam múlik. Mikor végképp nyugdíjba mentem, azért a múzeumi dolgozók – úgy, hogy én nem is sejtettem – egy összejövetelt szerveztek, ahol megemlékeztek erről az időről. Az is igazi elismerés volt, hogy amikor beteg lettem, százak, ezrek hívtak fel, hogy hogy vagyok. Na, azt hiszem ennél fontosabb dolog nincs. Vízió a Múzeum jövőjéről Latolgatni kéne talán azt is, hogy azon kívül, hogy a múzeumügy a nevelés felé vesz irányt, alkalmazkodni kellene a regionalitáshoz. Ez azt jelentené, hogy Somogy, Tolna, Baranya alkotna egy régiót. Hogyan venne ebben részt a múzeumi szervezet? A megyei múzeumok regionális szervezetté válhatnának, meghagyva persze a helyi gyűjteményeket, kiállításokat, de az egyes szakágak csoportosíthatók lennének. Most csak ötletszerűen: pl. Pécsett maradhatna a képző- és iparművészet és talán a régészet, mert a régió másik két megyéjéhez viszonyítva Baranyában ezeknek nagyobb a bázisa. A néprajz tudományos kutatásai átkerülhetnének Kaposvárra. A gyűjtés ezen a területen úgyis lecsökkent, a feladatok szinte a megőrzésre korlátozódtak. A történeti osztályok minden megyében megmaradhatnának helyi jellegűnek. A természettudomány átkerülhetne Tolnába. A helyi múzeumok ugyanis a helyben talált tárgyak megőrzésére jöttek létre. Mára azonban
