Gáti Csilla (szerk.): A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 54., 2016-2017 (Pécs, 2017)
RÉGÉSZET - Gábor Olivér: Az avarok meghatározása és mitológiája
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve ( 2017 ) 328 mitikus történet bemutatása. Sajnos nem dönthető el sem a pörösi csontbogozó küzdelmi jelenetéről ( László 1978: 70–72.), sem a dolní dunajovicei áttört szíjvég felső ábrájáról (20. ábra), 106 sem pedig a nagyszentmiklósi kincs 2. korsóján látható győztes fejedelemről (26. ábra), hogy melyik csoportba tartozik. Ehhez hasonló a vadászjelenetek megítélése is. 107 5. Női alak ábrázolása. A Debrecen-ondódi áttört csattest ábráján nőalak lovagol egy emberfejű patás, vagy inkább karmos lényen (27. ábra). 108 Párhuzamként a budakalászi övveret említhető (Kiss G 2012), amelyen egy griffen ülő koronás/diadémos(?) nő látható (28. ábra). 109 Mindkét nő kezéből függőleges spirálok/oszlopok indulnak felfelé. A vasasszonyfai szíjvégen ( Fettich 1937: 20., 155., Taf., VII/1., Kiss G 2002: 240., Tobias 2012: 88.) a szoknyás alak a grifffölé, a kép felső mezőjébe került és szintén spirálszerű oszlopok indulnak a vállából felfelé (29. ábra). 110 A mistelbachi (30. ábra) ( Fettich 1937: 20., 155-156., Taf. VI/5.) és höfleini (31. ábra) ( Fettich 1937: 20,, 156,, Taf. VI/13-16.) kerek övvereteken nőies alakok lovagolnak griffen, és úgy tűnik, hogy ez az ő esetükben szárny. Feltételesen velük rokoníthatók a bilisicsi csüngős övveretek (32. ábra) ( Fettich 1937: 20–21., 156–157., Taf. IX/6-11.) is. Egy véméndi áttört, csüngős övvereten a nő nem lovagol, hanem táncol, a szárnyai miatt pedig hárpiának vagy démonnak tekinthetjük 111 (33. ábra) ( Gábor 2016: 93–95.)? A mezőberényi (34. ábra) ( Fettich 1937: 19, 154, Taf. VIII/7.) és pohrlitzi/pohorelicei 112 (11. ábra) ( Fettich 1937: 18–19. 153–154, Taf. VII/3.) szíjvégeken olyan griffek és szárnyas alakok vannak, utóbbiaknak nincs kihangsúlyozva női mivoltuk. A mezőberényi darab egyben sejteti, hogy más tárgyakon az ember?ű lényen lovagló szárnyas alakok válla feletti spirálok/ oszlopok valójában szárnyak. Egyébként az avar mitológia többször is ábrázolt jelenete volt, hogy griffet vagy szfinxet szárnyas női(?) démon lovagol meg, vagy küzd vele. Mindez az antik görögök által leírt, szkítákkal szomszédos, griffekkel harcoló (vagy azokon lovagló) arimaszposzok mítoszához kapcsolható ( Hérodotosz: 4.13.1.). Ez a mitológiai elem sejthető leginkább keleti nomád hozománynak, hiszen az avar veretek gri?ein lovagló szárnyas nők nem a görög nézőpontból láttatott egyszemű arimaszpo106 A két ember fegyvertelen küzdelmét bemutató képről nehéz lenne bizonyítani, hogy Herkules történetének mellékszálait jelentő Erüxel, akár Antaiosszal való bírkózását mutatnák be. 107 A klárafalvi szíjvég ( Fettich 1937: 23–24., 160., Taf. VIII/1., Kürti – Szekeres 1986: 39.), és bolgár területekről a mádarai sziklaképek és a perescspinai tál mutat vadászjelenetet, harci jelenetet pedig a balatonszőlősi „A” sír bronz övveretei ( Németh P 1969: 154–156.). 108 Kiss G 2012: 7. táblázat további párhuzamokkal. Fettich Nándor patás lény helyett párducot feltételez és így dionüsszikus jelenetet lát a képen ( Fettich 1937: 17–18., 152–153., Taf VI/1.). 109 A bánhalmi nagyszíjvégen mind szárnyas, mind pedig mítikus állaton lovagló alakok láthatók, de stílusa olyannyira eltér az avar ábrázolásoktól, hogy kaukázusi vagy közel-keleti átvételre gondolhatunk (Kiss Gábor kereszténynek vélte – Kiss G 2002: 238.). A nagyszentmiklósi kincs 7. korsóján kentauron lovagló alakról nem állíthatjuk, hogy nő. Továbbá egy mikulčicei 8–9. századi áttört vereten ( Poulik 1975: Taf 19.) is griffen lovagló alak sejthető. Végül a halimbai csüngős veretek lovasairól sem lehet eldönteni, hogy milyen lény/állat hátán milyen alak lovagol? 110 A vállak felett függőlegesen álló „oszloppár” mintha a mindszenti nagyszíjvégen is látható lenne, melyet Fettich Nándor kardnak vél, illetve az ábrát dionüsszikus jelenetnek tartja. Hasonló függőlegesen tartott tárgyakat látott még egy győri és egy kamuntai vereten, amik azonosítása azonban igen bizonytalan ( Fettich 1937: 17,, 21,, 151–152,, 157,, Taf. IV/1, VIII/6, CXIII/7.). 111 A véméndi kép legjobb párhuzamai ?esszáliából ismertek ( Werner 1953: Taf 3/2 Rácz 2012: 417.). 112 Fettich Nándor itt is leginkább Dionüsszosz motívumokat sejtett.
