Vándor Andrea szerk.: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 50-52/2 (2005-2007) (Pécs, 2008)

Kárpáti Gábor: Janus Pannonius sírja

zad végén már nem volt meg, elképzelhetetlen ugyanis, hogy Koller József, aki szorgosan összegyűjtötte és publikálta a székesegyház középkori sírköveit, éppen a legismertebb püspök síremlékét hagyta volna ki ebből. A síremlék rajzát egy 1574-es műből ismerjük, amiben Tobias Fendt 125 humanista sírversét és síremlékét adja közre (10. kép). Az aláírás: Janus Pannonius pécsi püspök és ünnepelt költő síremléke.

5 A 15. század vége ízlésének megfelelően architektónikus kiképzésű. A sírvers tábláját két szárnyas oroszlánfej között lévő, koskoponyával díszített volutás konzol tartja és timpanon koronázza. Az ilyen epitáfium szinte minden korabeli itáliai templomban fellelhető. Nem önmagában álló emlékmű, hanem falba mélyítették, gyakran a sírtól jelentős távolságban. Ezt a síremléket valóban láthatták a Szent János kápolnában. A középkor végi források, az újkori modern kor sem nyújtanak segítséget a sír helyének pontos meghatározására. Egyet lehet érteni Petrovich Edével, amikor azt állítja, hogy a síremlék és maga a sír nem volt egy helyen: „...püspököket a középkorban rendszerint a székesegyház szentélyében, az oltár előtt, illetve annak tengelyébe vágott sírokban temették el. Pécsett ez nem volt lehetséges, mert a szentély alatt altemplom húzódik. Elképzelhető tehát, hogy Janus is az altemplomba került."

6 Nem bizonyítható, hogy az általam feltárt sír Janus Pannoniusé, de ki másé lehetne? Ez a halott az egyházi hierarchiában magas helyen állott, hiszen kitüntető helyen, a főoltár alatt, az altemplomban helyezték el. A halott kapcsolatban állt II. Pál pápával; a bulla különös jelentéssel bírhatott, ad abszurdum: jelzésnek szánták, igazolásul a halott kilétét illetően. Janus Pannonius tragikus halála, exhumálása, több évig tartó rejtegetése a kátrányos koporsóban, majd újratemetése felveti a kérdést, hogyan bizonyították az őt jól ismerő királynak, hogy valóban a költőt temették oda, hisz az egyéni vonások, az arc esik leghamarabb áldozatul az enyészetnek. A fenti tényeket, azaz, hogy a székesegyház altemplomában Janus Pannonius holtteste került elő, támasztják alá az antropológiai vizsgálatok is, amelyek a következőkben kerülnek bemutatásra. Monumenta sepulcrorum com epigraphis. Breslau, 1574. Petrovich Ede: Az egyetem-alapító Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye. Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. 161-176. p. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 131