Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: „Van a belvárosban egy kis palota ...” A pécsi Szent István tér 17. két évszázada

264 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ч 64 Madas József: Pécs belváros hajdani vízvezeték-rendszeréről. Baranyai Művelődés, 1972/2., 108-113. (113.); Nagy - Fetter, 1976, 137. 65 Az általunk ismert források nem teljesen tiszták, s nem kizárható, hogy két, olyan magán vízvezeték is létesült, amely a szóban forgó ingatlant is ellátta. Lukrits Ignác városi mérnök 1872-es, sokszelvényes, ms. birtoktérképe (BML., XY 3. c, Térképtár, sz. nélk.; korábban: IY 1406. g., 40.sz., Pécs Y Tanácsának iratai, Külön ügyek, vízvezeték) feltünteti a vízvezetékeket, valamint az ezekre települt, köz- és magánkutakat is. (Keletkezésének körülményeire: Nagy - Fetter, 1976, 146., 123. j.) Ezen a mappán megfigyelhető, hogy a mai Székely B. u. alsó szakaszának keleti oldalán fakadó Petrezselyem-forrás vizét egy, még a Püspökvártól északra eső elágazástól vezették le a mai Klimó utca vonalán. Itt, nyugat felől, a városfalon át jutott be Rihmer telkére a vízvezeték, amelynek végét a felső kertben, egy kútnál jelzik. (Nagy - Fetter, 1979, térképmelléklet [BH. 1977. köt. végén]; Uitt., 368. említi, hogy 1976-ban előkerült a vízvezeték maradványa.). Egy másik, 1903-ban készült, de még az 1891. előtti, régi vízvezetékeket mutató térkép ezt a nyugati bevezetést már nem hozza. Ezzel szemben a Scitovszky tér nyugati házsorában, a mai 21., 17., 15. sz. ingatlanoknál mutat magánkutakat. Nem jelöli a tápvezeték itteni szakaszát, de egyértelműnek tűnik, hogy a Püspökvár felől, a mai Barbakán-kerten át megrajzolt leágazás folytatásaként létesülhetett. (Nagy - Fetter, 1976, térképmelléklet [BH. 1974-75. köt. végén]; BML., 2362/1903.sz., ill. 8565/1903.sz. Tanácsi határozat; pontos helyét nem hozzák, talán IY 1406. g., 40.sz.). Nem kizárható, hogy volt olyan periódus, amikor a két vízvezeték egyidőben funkcionált, de azt nem tudjuk, hogy egyidőben készültek-é. 66 Nóvák Simon mérnöknek a tér rendezésére, 1830-ban készített helyszínrajzán, S-jelzetnél látható a tervezett, új közkút. A legenda ide vonatkozó részletében említi a Rihmer-féle vízvezetéket (BML., XY 1. b., Pécsi tervtár, M. I. 12.). 67 Nagy - Fetter, 1979, 367-368., 371., 13. ábra. 68 Lib. Mort., I850./No. 30.: 1850. ápr. 4., „Granasztói Rihmer Jósef Urodalmi számvevő, Pirger Annának férje", 81 éves, szélütés. 69 Lib. Mort., 1851./No.l3.: 1851. márc. 4., „Perger Anna boldogult Rihmer Jósef szám vevőnek özvegye", 84 éves. 70 A nagyméretű, szignált és datált, akvarellezett tollrajz délről mutatja be a téregyüttest (JPM., Művészeti Osztály, ltsz. 69.218.). 71 Friedrich Willhelm von Viettinghoff-ról, a biedermeier kor színvonalas pécsi vedutistájáról nem sokat tudunk, élete, munkássága még feldolgozásra vár. Feltehetően Pozsonyból költözött ide. Egy ideig Baranyában és Pécsett élt családjával, de később ismeretlen helyre távozott. Nálunk hol uradalmi tisztviselőként, hol rajztanítóként működött. Kevés ismert életrajzi adatát jórészt Szőnyi Ottó (KL., Szőnyi-hagyaték, Fasc. 70., p. 124.) és Móró Mária Anna tud. kutató (Pécs) tárták fel. Utóbbinak itt köszönjük meg munkánkhoz nyújtott, önzetlen segítségét. 72 A művész amatőr utánzóinak csak néhány munkáját ismerjük. Közéjük tartozik két, az 1843 utáni évekre datálható, azonos kéztől való, egyforma méretű olajfestmény, amelyek néhány éve pécsi magángyűjteményből kerültek a helyi múzeumba. Az egyik a mai Széchenyi teret ábrázolja délről, a másik a mester fenti látképének pontatlan másolata, ill. ugyanazon városképi részletet választotta tárgyául. Ennek bal szélén a vizsgált ház is felfedezhető - amely Viettinghoff képéről lemaradt - de elnagyolt, pontatlan ábrázolásban. (JPM., Művészeti Oszt., ltsz.: 90.21., párja: 90.20.). 73 Lásd a 49. j.-ben hozott forrást. 74 Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye. (Pécs, 1963), 192-194.; Sonkoly, 2003. 75 Feltehetően azonos Miltenberger Miklóssal, Tolna vármegyei táblabírájával, aki 1847-ben nyert nemességet, nevének Miltényire változtatása mellett, s vele nejétől Szévald Emiliától született gyermekei, Kálmán és Ilona is (Illéssy - Pettkó, 143-144.; Kempelen, VII. köt., 1913, 218.; Áldásy, 484-485., 401.sz.). 1846-ban Tolna megyében a királyi kincsleti ügyész tisztét tölti be (Tiszti névtár, 1846, 159.). Miltényi Kálmánnak az Aldásy-nál hozott leírással megegyező címerét 1866-ból ismerjük pecsétjéről (Sikabonyi Angyal Pál kéziratos jegyzetei a XX. sz. elejéről, Y köt., Czimer és pecsét-rajzok, p. 90., BML., Könyvtár, 440./5.sz.). 76 Névjegyzék, 1864, 11. 77 Lásd 50. j. 78 A felvételről két papírkép ismert. Az itt reprodukállt példány: JPM., Helytörténeti Oszt., Fotótár, 3423/135.sz. A másik, a fotográfus cégjelzéses kartonjára felragasztott fénykép az alsó szélén valamivel többet mutat (ugyanazon gyűjteményben: EllO.sz.). 79 Az itt reprodukált példány hátoldalának régi, ms. felirata szerint a fénykép 1870-ben készült. Viszont a fotó bal alsó sarkában már látszik a Czindery-ház emeletén akkor működő kávéház 1873-ban létesített terasza (Madas, 1978, 653.) vászon árnyékvetőjének széle. 80 B. Horváth Csilla: Adatok a pécsi fényképezés kezdeteihez. JPMÉ., XXII., 1977 (1978), 217-235. (223.). A szerző által csak Szőnyi Ottó egy cikkének említéséből ismert, Exner Gyula által készített, pécsi részleteket bemutató fotósorozat több, részben céges kartonra felragasztott darabja megtalálható a JPM. Helytörténeti Osztályának fotógyűjteményében. 81 Lib. Mort., 1869./No.34.: 1869. ápr. 11., „Nicolaus Miltényi advocatus, Johannáé Széwald maritus", lakhelye Pécs, Scitovszky tér 12., 60 éves. 82 A genealógiai irodalomban előforduló, több Forster, ritkábban Förster névváltozattal szereplő család közül talán a szenterzsébeti előnevű famíliához tartozott, amelynek baranyai és tolnai ágai is voltak (Andretzky, 28, 128.; Kempelen, IV köt., 1912, 173-175). 83 Névjegyzék, 1877, 11. 84 Németh Béla: Szabad kir. Pécs város ház számainak sorozata hitel-telekkönyvi betét számokkal és tulajdonosok neveivel. Pécs, 1887, 76. 85 Madas, 1978, 243.: József u. 4., 395.: Papnövelde (Kulich Gy.) u. 19., 667-668.: Vörösmarty (Székesfehérvár) u. 1-3. és 5. Az 1880-as években vásárolhatta meg a lakóházának telkével nyugatról szomszédos, a városfal tövében megbúvó kisebb ingatlant a Klimó u. 22. sz. alatt, rajta földszintes házzal. Először 1887-ben, az előző jegyzetben hozott házszámjegyzékben szerepel a nevén. Az 1912-es helyszínrajz (lásd 106. j. és 22. kép) ezt is feltünteti örökösei tulajdonaként. Lásd még 104. j. 86 A Piatsek Józsefnek tulajdonítható nyaralóról lásd: Sonkoly, 2003.; Sonkoly Károly: Ami a „Madas"-ból kimaradt: Két klasszicista nyaraló a Mecsekoldalban, in Tanulmányok Madas József emlékére, (megjelenés előtt). 87 Bérdi, 121., 122. 88 Lenkei, 101-102. 89 Erről lásd a 98-100. jegyzeteket. 90 Az évszámok a pécsi köztemetőben álló síremlékéről (Mendöl Zsuzsanna tud. kutató, Pécs, sz. sz. k.). 91 Ferencesek u. 20.: Madas, 1978, 611.; Levárdy Ferenc - Levárdy Henriette: Pécs historikus építészete. Baranyai Művelődés, 1987/1., 5-23. (16.); Mendöl Zsuzsanna: Baldauf János pécsi építész (1831-1890). Pécsi Szemle, 2000./tél, 42-60. (58.). Vasváry-villa: Németh Lajos szerk.: Magyar művészet 1890-1919. Budapest, 1981,

1. köt., 216., II. köt., 104., 191. kép; Romváry Ferenc: A pécsi „Vasváry-telep" története. Vasváry György műgyűjteménye. JPMÉ, 32., 1987 (1988), 163-222. (169.). Vasváry-ház: Romváry Ferenc: A pécsi „Vasváry-ház" története. JPMÉ, 34., 1989 (1990), 239-282. (254., 255.); Sonkoly, 1995, 76. 92 Bérdi, 1977, 124., 112.sz. 93 Madas, 1978, 395. A Papnövelde u. 19. sz. ház ma is áll, de homlokzatát a múlt századelőn átalakították. 94 A kvalitásos épület korábban műemlék volt (Dercsényi - Pogány - Szentkirályi, 214-215., 160. kép.), csak az 1960 körüli, szégyenteljes kampány alkalmával törölték a jegyzékből. A szerző már 1994-ben javasolta védetté nyilvánítását, amire az KÖH. azóta sem volt képes (Sonkoly Károly: Pécs, Rákóczi út 11. sz. lakóház. Védési javaslat, kézirat, 1994, KÖH., Irattár). Különös érdekessége a háznak az emeleti erkélyek öntöttvas bábos korlátja és említést érdemel a hasonló anyagú, neorokokó stílusú, lépcsőházi korlát. Az építtetők a Felvidékről Pécsre költözött és itt vas-, majd gépgyárat, gőzmalmot létesítő és vaskereskedéssel is foglalkozó Madarász és Szontagh családok voltak (Névjegyzék, 1864, 6.; Névjegyzék, 1877, 9.; Lenkei, 123-124.; Sonkoly Károly: Öntöttvas „Fides"-sírszobrok Pécsett. Pavilon, 7., 1992, 42-48. [47.]). 95 BML, IV 1106. b., 1872/10378. sz. építési engedély kérelem iratanyagában. Feltehetően a kevéssel korábban elkészült terv kópiája a hivata-